Egy nyári reggelen, mikor én és Dylen már nem tudtunk mit kezdeni magunkkal, elővettünk pár DVD-t, és elkezdtünk nézni egyet! Valami romantikus film volt, de annyira le voltunk törve, mert nem mehettünk az idén Németországba, h nem is érdekelt, h mi van benne! Csak ott ültünk a kanapén, és szomorúan bámultunk magunk elé! És ekkor megcsörrent a telefonom! Bill volt az, és nagyon felvillanyozódtam! Igaz, h tudja, h az idén nem mehetek el hozzá, de azért azt mondta, h még mindig szeret, és átadta Tomnak is, aki Dylennel beszélt egy jó darabig! Így telt el egy hét, és aztán egy szerdán valaki csöngetett nálunk! Én épp fürödtem, és ezért odaadtam Dylennnek a kulcsot, h nyissa már ki ő az ajtót! Mikor hallottam, h kinyitja, akkor sikított egy nagyot, én meg annyira megijedtem, h kiugrottam a kádból, magamra terítettem egy törölközőt. Kinyitottam az ajtót, és aki épp előtte állt, az nem más volt, mint Bill, aki épp szintén nyitni akarta az ajtót, és én meg orron vágtam véletlen. Erre ő megtántorodott, és azt mondta:

-Héhéhé!  De hát csak én vagyok, nyugi, nem fog elrabolni senki, esetleg én! -és az orrát fogva mosolygott rám! Aztán ezt kérdezte:

-Hát már csak egy puszit se adsz?

Én meg ott álltam, majd elájultam, annyira meg voltam lepődve, de amikor ezt mondta, egy az egybe a nyakába ugrottam, és hátra zúgtunk volna, ha az éppen Dylennel csókolózó Tom el nem kaptott volna minket! Én meg vagy fél óráig nem akartam elengedni a nyakát, szegény már majdnem megfulladt! És akkor se perc alatt felöltöztem, miközben Dylen körbevezette őket a lakásunkban! Mikor újra kiléptem (már ruhában), akkor Bill rám mosolygott, kitárta a kezét, és én meg megint beleugrottam a nyakába! Annyira örültem, h már szinte sírtam! Erre ő nevetni kezdett, és letörölte a könnyeimet, és megcsókolt! Olyan mesés volt az egész! Mikor végre kicsit lenyugodtunk, akkor bementünk a nappaliba, ahol Dylen épp Tommal smárolt. Mikor szétváltak, elkezdték mesélni, h miként jöhettek el hozzánk! Természetesen nálunk aludtak a vendégágyon! Jobban mondva a vendégágyon Dylen és Tom aludt, az enyémen pedig Bill és én. Anyuék egyáltalán nem bánták a dolgot, mert tudták, h nagyon szeretjük őket, és ők is minekt! Egész este beszélgettünk, és utána pedig a karjaiban aludtam el! Olyan volt, mintha csak egy álom lett volna! Végülis az is volt: egy valóságos álom! Mikor reggel felkeltünk, anyumék már nem voltak otthon, mert dolgozni mentek! A vendégágyon még mindig Dylen és Tom aludtak (na ja, a 2 hétalvó!:P), és ezért Billel elmentünk a boltba! Rajta az egyik farmerja és egy póló volt, no meg a csuklóvédője, és a haja is be volt lőve, de nem sminkelte ki magát! Rajtam pedig szintén egy farmer és egy póló volt. Mikor beléptünk a boltba, elvettünk egy kosarat, és elindultunk! Vettünk pizzát, amit meg lehet sütni sütőbe, meg tejet és csokit! Na, ennyit az egészséges étrendről! :) Aztán elindultunk hazafelé, és mikor beléptünk Dylen és Tom már végre felkeltek, de pizsiben voltak, és az ágyon beszélgettek. Mi pedig Billel beraktuk a pizzát, és bekapcsoltuk a TV-t. Valami hülye rajzfilmet kezdtünk el nézni, és szinte másodpercenként dőltünk a röhögéstől! Elkészült a pizza, ezért nekiláttunk! Aztán Dylen és Tom felöltöztek. Aztán Bill felém nyújtott egy DVD-t, azt mondta egy nagyon jó film, és nézzük meg! Beraktuk, és elindult a Schrei! Erre én kérdőn néztem Billre, és azt mondta:

-ÖÖÖ...izé...mi csináltuk a háttérzenét!

Ezzel meg is nyugtatott, és tovább néztük a filmet! És ekkor egy furcsa dolog történt, mert ki írta a TV, h:

"Dylen és Prue!

Nem tudtuk máshogy elmondani nektek, ezért úgy döntöttünk, h csinálunk egy DVD-t, és arra írjuk rá, amit szeretnénk. Először is feloszlott a Tokio Hotel, mert Georg és Gustav szólókarriert szeretnének! És mi meg úgy döntöttünk, h ide költözünk Magyarországra, Kiskunhalasra, és ha Prue és Dylen, a szüleitek nem bánnák, akkor egy darabig, amíg nem találunk lakást, szeretnénk igénybe venni a vendégszeretetüket! Csak ennyit akartunk! We love you forever!

A ti Billetek, és Tomotok!"

Én először megfagyva bámultam a képernyőre, aztán pedig Dylenre, aki szintén olyan lelki állapotba került, mint én. És ekkor megszólalt Tom:

-Jó lenne, ha mondanátok valamit!

Erre én tátott szájjal néztem Billre, aki félősen nézett vissza rám, és egyszer csak, amikor felocsúdtam, megint átöleltem, és azt mondtam:

-De hát ez szenzációs! Ja, és hát persze, h lakhattok nálunk egy darabig!

Erre Bill megkönnyebbülten sóhajtott egyet, és adott egy puszit! Vagy fél óráig ölelgettük egymást, és Dylen és Tom is elég jól elvolt! :) 

Minden jó, ha vége jó!