Klaudia története

Én egy 15 éves lány vagyok és Magyarországon élek pontosabban Komáromban.

Nagyon meg szerettem a Tokio Hotelt. Mindig csak arról álmodoztam, hogy de jó lenne velük találkozni.

Aztán elkezdődött a nyáriszünet és azon töprengtünk,hogy hova menjünk nyaralni.

-Menjünk Németországba Magdeburgba.-mondtam.

A többiek is belementek és el is mentünk.2 hónapra mentünk ki.

Első nap elmentünk egy kis város nézésre. Másnap kitaláltam ,hogy el akarok menni egy szórakozó helyre.

A szülei először nem akarták, mert hogy idegen helyen vagyun. De a végén elengedtek.

El is mentem. Felvettem egy dö dögös rucit.Szoknya, top...

Beléptem a szorakozóhelyre és megittam egy üditőtt majd elkezdtem táncolni.

A Tokio Hotel is ott volt. Az egyik pultnál ültek. Beszélgettek.

Majd mind háttra fordultak, hogy körbe nézenek.

Ekkor Bill kiszemelt.

-Nézétek azt a dögös csajszit. Nagyon jól néz ki. Olyan vagányosan van felöltözve, de nagyon sexi. És ahogy táncol.

 Fiúk én máris belezúgtam.Mondta Bill.

Majd oda szólt Tomnak.

-Jaj Tom most mit csináljak?

-Hát menj oda hozzá!Felelte Tom.

Elindult Bill felém.

-Szia. Mondta.

-Szia. Mondtam.Kicsit megtorpant.

-Klaudia vagyok.

-Én meg Bill.Nagyon jól táncolsz.Mondta.

-Ugyan dehogy csak próbálkoztam. De azért köszi.Mondtam Majd elkezdtünk beszélgetni.A rajongok gyilkos szemekkel figyeltek minket.

Oda jött Tom, Georg és Gustav.

-Szia. Mondták

-Sziasztok. Mondtam.

Majd Bill bemutatott minket egymásnak.

-Most megyünk is nem zavarunk tovább. Később még talákszunk.

Mondta Tom.

-Oké. Feleltük.

-Imádom a bandát. Mondtam Billnek.

-Ennek örülök.Felelte.

Tomék elmentek a zenepulthoz és kértek egy lassú számot.

-Táncolunk? Kérdezte Bill.

-Persze.Feleltem.

Nagyon jó volt. A rajongok már öltek a pillantásukkal.

Bill egyre szorosabban magához ölelt.

Vége lett a számnak.És már későre is járt.

-Ne haragudj, de most már haza kell mennem. Szomorúan mondtam.

-Haza kisérhetlek? Kérdezte Bill.

-Az jó lenne.Feleltem boldogan.

Elköszöntünk a többiektöl és elindultunk.Egész uton ismerkedtünk.

Haza értünk.

-Nagyon jó volt az este. Mondtam.

-Igen nagyon jó volt. Mondta Bill.

-Találkozhatnánk holnap?Kérdezte.

-Annak nagyon örülnék.Feleltem.

Másnap találkoutunk.

Sétálgattunk. beszélgettünk. És egyszer csak Bill szorosan megölelt és azt mondta:

-nagyon jól érzem magam veled.

-Én is veled Bil. Mondtam.

És megcsókolt. Nagyon boldog voltam. és ő is. Össze is jöttünk.

Telt az idő, és Bill tudta,hogy nem sokára haza kell mennem.

-Nem akarom, hogy elmenj, mert szeretlek.Mondta Elállt a lélegzetem.

-Én is szeretlek Bill. Én nem akarok elmenni, de muszály. Feleltem.

-Maradjatok itt.

-Jó lenne, de se lakásunk, a szüleimnek sincs munkahelyük meg a suli.

-Én szerzek nektek mindent. Mindenetek meg lesz csak nem menj el kérlek.

És szorossan magához ölelt. Én elkezdtem sírni neki pedig könyes volt a szeme.

Haza mentem és a Szüleimmel beszéltem.

-Maradjunk itt. nem akarok haza menni. Mondtam.

-Nem lehet. Otthon van mindenünk. Mondta anyu.

-Nem, mert Bill itt van és nem ott. Feleltem.

-És mondta bill, hogy szerezz nekünk lakást meg munkahelyet nektek.

És majd egy suliba járnák vele. A tesoimnak is találna sulit.

-Ez csak diák szerelem. El fog múlni. Mondta apu.

-Nem! Nem fog! mondtam és berohantam zokogva a szobámba.

Egyre csak telt az idő és egyre szomorúbbak voltunk.

Utlsó hét volt.

Egyik este Billéknek fellépésük volt azon a szorakozóhelyen ahol megismerkedtünk.

Elmentem és a szüleim meg a tesóim is eljöttek.

Ők hátul ültek az egyik pultnál én pedig az első sorban voltam.

A rajongok meg voltak őrülve. A buli nagyon jó volt.

-Ezt a számot a barátnőmnek írtam Klaudiának. Jelentette be Bill.

Egy szomorú szám volt amiben azt énekelte, hogy mennyire szeret és hogy nem akarja hogy elmenjek.

Én lent voltam és folytak a könnyeim. Nagyon szomorú voltam.

Mellettem elkezdett beszélgetni két lány.

-Látszik ogy Bill nagyon szerelmes és hogy tiszta szívből énekli ezt a számot. Mondta az egyik.

-Igen, de szerintem a csaj csak kihasználja.Mondta a másik.

-Nem hiszem. Nézdd meg hogy sír. Mindjárt összesik.

A szüleim meg a tesoim hátul a pultnál hallgatták és a szülei rájöttek hogy igazán szeretjük egymást és hoz ez nem csak diák szerelem.

Vége lett a számnak. Bill lejött hozzám én meg elkezdtem felé futni.

-Most egy kis szünetett tartunk. Mondat be Tom.

A színpad előtt találkouztunk és szorossan átöleltük egymást. Mind a ketten sírtunk és nagyon szomorúak voltunk.

Vége volt a bulinak és hazamentünk.

A szüleim és a tesoim kocsival mentek haza. Tomék is külön mentek.

Bill és én gyalog mentünk haza és nagyon szomorúak voltunk. Én még mindig nagyon sírtam Billnek is potyogtak a könnyei.

Haza értünk. Hosszasan egymásba voltunk ölelkezve meg csókóloztunk is.

Hosszú búcsúzkodás után haza mentem. Nem nagyon tudtam aludni.

csak Billre gondoltam meg arra,hogy 2 nap múlva haza kell mennünk.

Reggel lett. Lementem a konyhába. A szüleim már lennt voltak.

-Beszélni szeretnénk veled kicsim. Mondta anyu.

-Mi az? Miről szeretnétek beszélni? Arról, hogy holnap haza kell mennünk? Kérdezgettem.

-Csak azt szeretnénk mondani, hogy tegnap láttuk hogy tényleg igazán szeretitek egymást. És Bill nagyon rendes fiú. és mi nem akarunk titeket szétválasztani.

 Ezért arra jutottunk, hogy maradunk.

-Tényleg? nem csak ugrattok? feleltem.

-Nem! Nem ugratunk! Tényleg maradunk! Mondta apu.

-Köszönöm. nagyon boldog vagyok. Át is megyek Billhez hogy elmondjam neki.

-De egy kis időre 1-2 hétre haza kell mennünk hogy az ottani barátainktól elbúcsúzunk, meg az ilyen dolgokat elintézni. Tették hozzá.

-Jó. Rendben van.

Nagyon boldog voltam. Gyorsan be is futottam a szobámba és össze szedtem magam.

Rohantam át Billhez hogy elmondjam neki.

Oda értem.

Tom nyitott ajtót.

-Szia. Mondta.

-Szia. Mondtam.

-Hol van Bill?

-A szobájában. elégé el van kenődve.

-Köszi.

A szobájába rohantam és a nyakába ugrottam.

-Maradunk! Nem megyünk haza. Mondtam.

-Komolyan? Mondta.

-Igen.

Mad felkapot és szorossan magához ölelt és adott egy csókót is.

-De 1-2 hétre haza kell mennünk, hogy az otthoni ügyeket elintézük.

-Én várni fogok rád! mondta.

Haza mentünk Magyarországra és elbúcsúztunk az itteni barátainktól meg a többi dolgojókat is elintéztük.

Közben Bill talált a szüleimnek munkát, a tesoimnak sulit és lakást is talált.

Visszamentünk Magdeburgba.

Billék vártak a reptéren. És mondta, hogy van lakásunk a szüleimnek munka. Má csak be kell minket íratni a suliba.

És Bill akkor ott a reptéren kérte meg a szüleimet, hogy hadd költözem hozzájuk. A szüleim beleegyeztek.

Billékkel jártam egy suliba és hozzájuk is költöztem.

Könnyen be tudtunk illeszkedni. És nagyon boldogok voltunk.

Bill megkérte a kezem és a szülök beleegyezésével össze is házasodtunk.

Boldogan éltünk míg meg nem halltunk.