A valóra vált álom

Ez a történet egy lányról és a legjobb barátnőjéről, Nikolról és a közös álmukról szól. Rengeteg mindenen mennek keresztül együtt, rádöbbennek az élet nagy titkaira és bebizonyítják h nagyon is talpra esettek. "Az élet sokszor igazságtalan" Ezt a mondatot még bizonyára fogjátok olvasni a történet folyamán. De nem is huzom tovább a szót, ime a story!

~°~°~°~°~°~°~°~A történet 2007-ban játszodik, tehát Nicky és Nikol 17 évesek°~°~°~°~°~°~°~°~

Én a Klauzál utcában lakom, a 9-es szám alatt, 2 házzal arrébb a legjobb barátnőm lakik. Már mióta ide költöztek, elválaszthatatlanok lettünk. Tehát 7 éve vagyunk legjobb barátnők és együtt nőttünk fel. Mindig mindent együtt csináltunk. Jobban szerettük egymást mint a saját tesóinkat, amit a szüleink nem néztek jó szemmel. Rengetegszer próbáltak minket eltiltani egymástól, de mindig sikerült kiharcolni h ujra barátkozzhassunk. Idővel a szüleink is elfogadták. Együtt próbáltuk ki a cigit, együtt csináltunk minden olyan dolgot, amit soha nem osztanánk meg másokkal. Egyszerre csókolóztunk egy fa mögé bujva az első barátainkkal. Egyszerre lettünk érettek ahoz, h tudjuk irányítani a szüleink gondolatait. ..

Ma nagy nap van. Ma, életemben először, olyan ajándékot kaptam a nyárra amit soha nem fogok elfelejteni. Szal Nikollal épp Németországba készülünk, egy rég nem látott barátjához, Janhoz. Kb 1 éve találkoztak Balatonon és kavartak. Azóta e-mailban és msn-en ápolták kapcsolatunk, és ennek következtében elengedtek minket szerető anyáink 1 teljes nyárra Németbe! Mi sem lehet jobb mint 1 TELJES NYÁR SZÜLŐK NÉLKÜL?!?!? Én nem tudom...:D Nah szal, ma junius 2. van. A repülönk 12:30 perckor indul Ferihegyről. Nos h elszomorítsalak titeket az idő...11:50 Szinte csoda kell ahoz h kiérjünk a reptérre...

-Gyorsan!! Siess már! Lekéssük a repülőt és akkor én meghalok!!!-mondtam szinte kiabálva

-Jol van már megyek! Nyugi!-felelte Nikol

-Hogy nyugodjak meg???Elmondanád??Mikor 40 percünk van h kiérjünk a reptérre...-motyogtam

-Ki érünk nyugi!

Amint ezt Nikol kimondta már 6x-ra dudált a taxi, de szerencsére elkészültünk és be huppantunk a kocsiba. A sofőr végig padlógázzal ment de nem hiába...kicsit megfizettük érte XD Kb 50 perc alatt kiértünk ami majdnem jó volt ugyanis szó szerint rohantunk h elérjük a repülőt. Az ilyen esetekben adok hálát az urnak h van, ugyanis konfliktus adodott a stuardess és egy utas között ezért nem szállt fel még a repülő. Alig akartak minket felengedni, de hát ezért hordozom magammal Nikol-t hiszen hihetetlen szövege van... :)

-Sajnálom lányok, de már nem lehet felszállni-mondta a stuardess

-Mi az h nem szállhatunk fel?Ki fizettem a jegyet ugyan ugy mint a többi utas, hát nehogy már pont én ne menjek fel arra a gépre!!!-kezdte a feleselést

-A gépnek már el kellet volna indulnia, sajnálom...-fejezte volna be de Nikol félbeszakította

-Épp ezért nem szállt fel mert nem vagyunk rajta-lökte oda neki egy gúnyosmosollyal azzal elindult befelé én pedig követtem. Amikor megtaláltuk a helyünket, elkényelmesedtünk. Az első osztályon utaztunk ahol épp most indították el a DVD-t. A Dirty Dancing 1, 2-t adták több nyelven. Az ülésből kihűztuk a fülhallgatót, beállítottuk magyarra és ugy néztük. De az első rész vége fele Nikol bedobta a szunyát, én pedig csak kifele bámultam az ablakon. Azon elmélkedtem h milyen édesen alszik a "hugocskám", utánna azon h mért nevezem a hugomnak...Talán azért mert fiatalabb, mert kötelességemnek érzem h vigázzak rá, vagy mert ezt egyszerűbb kimondani.. .a lényeg h ő a mindenem és h nagyon örülök h mindezt vele élhetem át. A gondolatom elkalandozott, már teljesen máson agyaltam mire a filmnek vége lett, az járt a fejemben h mien lessz ez a nyár, h mennyi uj élménnyel leszek gazdagabb mikor haza térek, és h lehet h németországban találok rá az igaz szerelmemre. Egyszer csak megrázkódott a repülő, az utasok ordibálni kezdtek és mindenki kétségbe esetten kapaszkodott egymásba, már Nikol is felébred és ijedt szemekkel nézett rám. Egy stuardess szólt bele a mikrofonba...

-Kérek minden kedves utast h nyugodjanak meg és kapcsolják be az övüket...

Nem tudta befejezni, mert ebben a pillanatban leszakadt a repülő jobb oldala és kizuhant a gépből. Mindenki elkezdett sikitozni. Én megöleltem  Nikolt és lehuztam az ülések alá.

-Ide figyelj, bármi történjen ne engedd el a kezem! Nagyon szeretlek!-búcsuztam tőlle, de ekkor elkezdett rángatni, nagyon erősen, hirtelen minden olyan más lett, éreztem h nem ráz már a repülő, h csend van és akkor kinyitottam a szemem.

-Hékás, már vagy 10 perce leszálltunk, nagyon mélyen aludtál :)-mondta a "hugim" és adott egy puszit a homlokomra.

-Istenem, de rosszat álmodtam...de örülök h vége.-mondtam megkönnyebbülve

-Majd elmeséled de most menjünk.-megfogta a kezemet és segített felállni

-Igazad van....-vallottam be

Délután 2, Jan a reptér elött várt és nagyon örült mikor meglátott minket.

-Sziasztok! Örülök h ide értetek, mehetünk?-mondta kicsit izgatottan

Nikol a nyakába ugrott és egy puszit nyomott a szájára. Ami köztük van az nem szerelem volt, egy sokkal méllyebb kapcsolat: a legtisztább barátság, amit ideje felmelegíteni...:P

Az 1 órás autó ut Janhoz, nekünk 3 óráig tartott mivel Jan ragaszkodott hozzá h nagyából körbe vigyen minket Biellefield-en ami nekünk sem volt ellenünkre. Mire hazaértünk  5 óra volt. Nikollal lehuppantunk a tv elé, mert tudtunk h pont most fog kezdődni a Csacska Angyal. Mikor vége lett Jan közölte h készüljünk mert elmegyünk kajálni a kedvenc helyére. Mi, csajok, elmentünk zuhanyozni és átöltözni amíg az "idegenvezetőnk" asztalt foglalt a legmenőbb étteremben. Télleg nagyon menő hely, minden összhangban volt, élő zenekar játszott ami nem más mint...mint a Killerpilze, ami a TOKIO HOTEL új előzenekara. Hirtelen átfutott az agyamon ami eddig még nem, a sok izgalom miatt, Németországban él a TH!!!!! Nagyon boldog lettem, mert reménykedhettem h láthatom őket!!!! De hamar ki is ment ez a fejemből, mert amikor kihozták amit Jan rendelt nekünk, szinte szóhoz sem jutottam...nem tudom mi volt az és h mi a neve, de nagyon fini volt :) Felszabadultunk azon az estén, végre szülők nélkül, szabadon a nagy világban :D Olyan hajnali 1 óra fele keveredtünk haza, és hulla fáradtan estünk az ágyba :)

A másnapi program punnyadás volt mert Jan sajna még ezen a héten dolgozik, mi pedig magunkra maradtunk egész napra. Nikolnak hatalmas ötlete támadt, miszerint rendezzük picit át a lakás, Jan ugysem fog haragudni...:PMeg is tettük a módját h jol érezzük magunkat, mindenhol rózsaszín kis macikák, plüss figurák hevertek és persze TH cd-t hallgattunk szüntelen. Igy el is telt vagy 4-5 nap. A hét utolsó estéjén, mikor a ház ura haza ért összeszedett minket és indultunk  a mi kis megszokott helyünkre, mint minden este. Ma is nagyon jól mulattunk, röhögcséltünk, és Nikollal egy fergetes táncot nyomtunk.

-Na jó srácok én megyek és rendbe teszem magam-mondtam és kimentem a mosdóba

A szűk folyoson 3 öltönyös ember jött velem szembe és, NEM HITTEM A SZEMEMNEK, Bill, Tom, Georg és Gustav jött mögöttük. Nyitott szájjal követtem őket a szememmel amikor elmentek mellettem!! Nagyon transzba estem, de közben boldog voltam, mert láthattam őket elég közelről:)

Amikor vissza mentem alig tudtam elmondani Janéknak h mi történt. A mámorban még jobban táncoltunk Nikollal amikor egy öltönyös pacák közeledett hozzánk...

-Sziasztok, én Josh Deznany vagyok-mutatkozott be és kezet fogott velünk

-Jó napot...öhöm vagyis jó estét-mondtam zavaromban mert felismertem, ő volt az akivel a TH-t láttam, biztos ő a menedzser.

-A fenti irodámban szeretnék magukkal pár szót váltani, ha szabadna...kérlelt minket a pasas.

-Ööö, persze, asszem ezt még szabad-mondta Nikol nevetve és elindultunk utánna.

Kiderült h az az öltönyös úr, a hely tulaja volt és szerződtetni akart minket h táncoljunk a Killerpilze mögött, mint háttértáncosok. Mivel még sokat nem látott a tánctudásunkból, egy meghallgatást beszéltunk meg. Valami iszonyatos boldogság árasztott el minket. Az este nem aludtunk 1 percet sem, nagyon izgatottak voltunk h vajon mien lehet háttértáncosnak lenni...

Másnap, 12:00, megebédeltünk, lezuhanyoztunk és felöltöztünk, majd Jan-t magára hagyva elindultunk egy raktárba, ahol a meghallgatás volt. Amikor beléptünk, olyan sötét volt minden...

-Hahóóó, van itt valaki????-kiabálta Nikol

-Mr.Deznany???Itt van valahol????-folytattam én.

-Ohh, lányok, hát eljöttetek? Nagyon csinásak vagytok, ugye hoztatok fürdő ruhát is?-jelent meg a semmiből Mr.Deznany

-Fürdőruhát? Azt meg minek?-kérdeztem furcsálva

-Hát mert vagy ti, vagy pedig 2 másik lányt választottunk volna ki, de a másik csapat nem jött el, szóval tutira ti lesztek a háttértáncosok. A fotokat is megcsináljuk most. Rendben?

-Rendben, persze, van fürdőrucink.-Nem gondolkoztam, annyira örültem, de nagyon gyanus volt az egész... Eltáncoltunk 1 koreográfiát és utánna csináltak képeket de először csak ruhában. Nagyon élveztük a kényeztetést, ezért elég rendesen belelendültünk a fotozásba. Már fürdőruciban voltunk amikor Mr.Deznany odajött hozzánk és beállított h hogyan fotózzanak. Éreztem ahogy a keze a hátamról a fenekemre vándorolt, ekkor világos lett minden. A másik kezével a mellemet kezdte simogatni! Nagyon megijedtem mert a hely tele volt öltönyös emberekkel, és csak mi voltunk ott lányok. Ekezdtem kapálozni h kiszabaduljak a szorításából, de nem sikerült. Utánna a lábát kezdtem rugdosni és szerencsére sikerült nagyon erősen belerugnom, igy hát elkaptam Nikol csuklóját és kiszaladtunk. Csak arra volt időnk h felkapjuk a cuccunkat és már rohantunk is. Amikor már elég messzire értünk, mágálltunk.

-Nagyon megijedtem-mondtam sírva

-Tudom, én is-mondta a hugim és megölelt-Gyere menjünk haza, elmondjuk Jannak, és feljelentjük őket.

-Neem, most ha lehet egyedül maradnék, majd megyek én is, ne haragudj!-feleltem már picit nyugodtabban.

-Rendben, de ha fél óra mulva nem vagy otthon vissza jövök érted!-mondta felelőségtudattal Nikol.

-Oké-mondtam, és elbucsuztunk.

Elkezdett esni az eső, én pedig ázottan ültem le egy folyóparton. Sírtam. Nagyon megviselt ez az egész dolog. Egy világ omlott össze bennem. Ebben a percben valaki megfogta a vállamat.

-Mit akarsz? Nem látod h zavarsz???-mondtam és hátra néztem.

Tom Kaulitz volt az. Nem hittem a szememnek.

-Mi a baj? Segíthetek valamiben? Hozzak neked egy kávét?-kérdezte Tom

-Igen, azt nagyon megköszönném.-hálálkodtam

-Rendben, mindjárt vissza jövök.-mondta, azzal elsietett. Azon gondolkodtam h milyen rossz lehet neki...h mindenki ugy bánik vele mintha ő nem is lenne ember, csak mert híres. Elhatároztam h én ugy teszek mintha nem ismerném, mert nagyon kedves volt.

-Tessék, jó meleg capuccinó, én Tom vagyok, leülhetek melléd?-mutatkozott be

-Persze, ülj csak le, én Nicky vagyok. Köszönöm a kávét!-mutatkoztak be én is

-Ugyan nincs mit, mi emberek tartsunk össze, nem igaz?-mondta mosolyogva. Én is nevettem.

Tom nagyon aranyos volt, elmentünk hozzájuk h adjon valami rucit, nehogy megfázzak. És amikor beléptel a nappalliba akkor megláttam Billt, a szívem nagyon gyorsan kezdett verni, de nem felejthettem el h azt kell tetetnem h nem ismerem őket.

-Ülj le, ő a bátyám, Bill. Bill ő Nicky.-mutatott be minket Tom.

-Szia Bill.-köszöntem és adtam neki 3 puszit. Tom eltünt, gondolom vmi rucit keresni nekem.

Billel elkezdtünk beszélgetni. Nagyon kedves volt ő is. Az álmom teljesült h vele beszélhetek. Elmeséltem h itt nyaralunk a bnőmmel, Nikollal és h nemrég kértek fel minket h legyünk háttér táncosok. Azt h mi történt nem akartam elmondani neki, ugy éreztem h az minősitene engem.

De ezt leszámítva remekül mulattunk. Kis idő mulva ránéztem az órára.

-Jesszusom már fél 10 van, nekem haza kell mennem. Nikol már nagyon agódhat értem.-pattantam fel a kanapérol

-Rendben, gyere haza viszlek.-ajánlotta fel Bill

-Köszönöm, nagyon rendes vagy.-mondtam miközben indultam az ajtóhoz

Amíg haza értünk, megbeszéltünk 1 találkát holnapra. Egy édes puszival az arcomon szálltam ki a kocsijából, és bementem a házba.

-Te hol voltál? 10 óra van! Nagyon aggódtam érted!-vont kérdőre Nikol

-Ne haragudj, telefonálnom kellett volna.-mondtam megbánóan, de boldogan

-Hát nem ártott volna...de mégis hol voltál? Meséld el!-kiváncsikodott

Azzal elmeséltem neki mindent, nagyon boldog volt ő is, és szinte az egész estét végig beszélgettünk. Másnap már korán felkeltem, hiszen én Billel találkozom, és nagyon izgatott voltam :P A tegnapi eső egészen máig elhúzodott hiszem még mindig esett. Teljesen ki is ment a fejemből ami tegnap történt, de nem is baj, az ilyenekre jobb nem emlékezni, csak abban reménykedtem h nem találkozom össze velük többet. Lassan Jan és Nikol is felébredt, és reggeliztünk. Csörgött a telefonom, felvettem.

-Szia, Nicky! Bill vagyok, csak azt szeretném mondani h olyan 3 körül ott vagyok érted ha neked is jó! Tom is jönne, szal ha akarod hozzd magaddal a bnődet!-hadarta izgatottan Bill

-Rendben, nagyon várom már! ;P-mondtam

-Remélem is...én is, vagyis mi is várjuk már!-felelte halál édesen

-Oké, akkor majd 3kor! Szia!-búcsuztam tőlle

-Szia, puszi.

És letettem a telefonomat, h szoljak Nikolnak h készüljön. Eljött a 3 óra, Jan-t otthon hagytuk némi lelkiismeret furdalással, de sebaj :) Asszem megéri, és Jan megértett minket. Nikollal megbeszéltem h tettesse ő is azt h nem ismerjük őket. Ami valljuk be nem könnyű, hiszen annyi mindent kérdeznék tőllük. De majd csak idővel. :P

Bill és Tom egy kedves kis helyre vitt minket ami tele volt hírességekkel. Az egész délutánt végig beszélgettük. Bill nagyon kedves volt, de mégis rámenős, kezdtem nagyon belehabarodni, de nem szabadott hiszen nekem van 1 barátom otthon. Nem tehettem meg ezt vele, de persze flörtölni szabadott, de ennél komolyabbat nem, meg hát még nem ismertem annyira h ott haggyam érte Bálintot. Aztán Nikolra és Tomra néztem, meglepett amit láttam, hiszen én egész idáig azt hittem h Jannal komoly dolog van alakuloban, de tévedtem...Nikol és Tom nagyban smároltak, de nagyon édesek voltak...és megkell hagyni össze illettek...Jobban mint Jannal. Amikor már javában este volt Bill megfogta a kezemet és felhúzott a székről.

-Hova megyünk?-kérdeztem kiváncsian.

-Nyugi, megmutatom a tánctudásomat-mondta nevetve

-Nah erre kiváncsi vagyok, Nikol nem jöttök?-szoltam oda az ujdonsült párnak.

-Dehogynem!-válaszolták egyszerre, azzal elindultunk a parkettre. Fergetegeset táncoltunk, és rengeteget röhögtünk a fiúkon. De persze nagyon édesek voltak, csak picit...botlábuak XD Nah de sebaj, igy el is telt ez a gyönyörű este. Mikor haza értünk nem volt otthon Jan, pedig már hajnali 1 óra volt. Ekkor csögött a telefon, Nikol vette fel.

-Igen, tessék!-szolt bele

-Jó estét, ne haragudjon h ilyen későn telefonálok, de szürnyű hírem van. Maga Nikol?-mondta

-Igen, én vagyok, de mondja már h mi történt!!-faggatta

-Nos, Janról van szó, én az anyukája vagyok. Nemrég hívtak a korházból, a fiamnak autóbalesete volt. Korházban van, még eszméletlen de azt mondták h nincs komoly baja.-nyugtatott meg az anyuka, de nem ment neki...Nikol kiejtette kezéből a kagylót és beszaladt a szobájába...utánna akartam menni, de jobb ha most egyedül van.

-Hallo! Ott van még?? Nikol!!! Valaki!!-hallottam a földön heverő telefonból.

-Igen, Nicky vagyok, nagyon köszönjük h telefonált, holnap mindenképpen bemegyünk a korházba, kérem nyugodjon meg, nem lessz semmi baj!-nyugtattam meg és leraktam a telefont.

Olyan üres volt minden, az egész lakás...Nagyon szégyeltem magam, amiért egyedül hagytuk Jant. Az volt a fejemben h most biztos utál engem mert én hívtam el Nikolt és egész nap egyedül volt itthon, pedig ő volt olyan rendes h egész nyárra ellátást biztosít nekünk, és h nagyon hálásak kellene h legyünk. Bementem Nikolhoz...ő is ugyan ezeken gondolkodott. Ott, abban a szobában megfogadta nekem h nem lessz Tom és közte semmi, mert Jannal akar maradni...De tudtam h ez csak azért van mert szörnyű lelkiismeret furdalása volt. Az pedig soha, de SOHA nem vezet jóra ha vki kényszerből marad valakivel...de ha ezt így akarja, akkor abba nekem semmi beleszólásom nincs...

Másnap mire beértünk a kórházba Jan már felébredt és haza engednék. Elméletileg ma találkánk van Billel és Tommal, de Nikol otthon maradt Jannal, ugyhogy egyedül mentem, és mindent elmondtam nekik ami tegnap történt. Őket is megviselte de leginkább Tomot, h Nikol nem akart vele talizni. Nagyon sajnáltam őt, ezért nem mondtam el neki h ne számítson többet arra h találkozni fognak még...Egyszerűen nem tudtam látni ahogy szenved Tom, ugyhogy kerestem egy indokot és haza jöttem. De nem akartam sem Nikollal, sem Jannal lenni, inkább bezárkóztam a szobámba és csak Bálintra gondoltam. Sajnáltam, mert tudtam h én már Billt szeretem, és szídtam magam, h mért tettem ezt vele, h hogy tehettem meg pont vele, mikor nagyon rendes srác és nem érdemli meg h akárki igy bánjon vele. Lassan álomba gondolkodtam magam...Álmomban Bill oldalán sétáltunk a piros szőnyegen és egy díjkiosztóra mentünk. Mögöttünk Nikol és Tom, sugárzó arccal osztogatták az autógrammokat...De felébredtem valamire...

-Szép álom...-csak ennyit tudtam kinyögni, mert valaki kopogott az ablakomon! Jézusom, biztos Mr.Deznany az, h megint erőszakoskodjon! De honnan tudja h hol lakom??? Biztos követett valamikor....úristen most mit csináljak!! Megfogtam Jan baseball ütőjét és ugy közeledtem lassan az ablakhoz...nagyon féltem, a kopogás viszont egyre szaporodott.. .biztos nagyon ideges lehetett  amiért nem hagytam magam...de most adok neki!!! Hirtelen elrántottam a függönyt és akkorát ütöttem a sötét alakra amekkorát csak tudtam. Hatalmas üvöltés kiséretében a földre rogyott és elkezdett káromkodni.

-Francba, asszem eltört az orrom, a k***a életbe!-mondta. De ez nem Mr.Deznany volt, egy sokkal ismerősebb hang...feloltottam a lámpát h annak fényében megpillanthasam az áldozatomat. Hirtelen a szám elé kaptam...

-Jajj, nekem! Ne haragudj!!! De hogy kerülsz te ide???-mondtam tátott szemekkel

-Csak megakartam lepni a barátnőmet! Ezért tuttommal nem jár ekkora ütés, vagy tévedek?-mondta Balu kicsit sértődötten

-Mondom h ne haragudj, azt hittem h...h valaki más, de mind1, haggyuk. Gyere be, lefertőtlenítem a sebedet.

Amikor elmondta h azért utazott ki hozzám, mert Nikol mesélte neki a Mr.Deznany-s ügyet és nagyon féltett, és mert már nem bírta nélkülem...Eszembe jutott Bill...beszélnem kell vele, hisz ő nem tudja h nekem van barátom, aki most itt van, sűrgősen szolnom kell neki és sajna le kell mondanom a holnapi találkát.

-Őööö, most telefonálnom kell eggyet, ne haragudj, addig menj és zuhanyozz le, vagy nem tudom.

-Ilyenkor kinek telefonálsz?? Hajnali 2 óra!-mondta furcsálva

-Ööö, az 1ik bnőmel taliztam volna...de inkább lemondom h veled lehessek, nah megyek is gyorsan felhívom.-mondtam. Csodálkoztam h nem veszi észre a füllentést hisz össze-vissza makogtam mindent.

-Szia Bill, Nicky vagyok, ne haragudj h felkeltettelek, de nagyon fontosat szeretnék mondani...

-Szia, nem aludtam, csak rád gondolok egész este, örülük h hívtál, de mi a baj?-mondta halál édesen!! Nagyon fájt, hisz tudtam h szeretem de mégsem lehettem vele, hisz Bálint annyira szeret h képes volt kiutazni miattam, mindent otthagyva...

-Nézd holnap nem tudunk találkozni, majd megbeszélünk egy más időpontot, majd elmesélem h miért, nah akkor ennyi asszem...ööö.. .szia, jó8, szia-mondtam, de zavaromban alig tudtam megállni h ne mondjak el neki mindent...Meg sem vártam h mit válaszol, csak letettem a  telefont, és mentem aludni. Bebujtam az ágyba, Bálint már aludt, de én nem tudtam, elkezdtem sírni, tudtam h ennyi volt...h soha semmi nem lehet ezek után köztem és Bill között, mert ha ezt megtudja h nekem egész végig volt barátom...akkor tuti nem áll szóba velem...nagyon,nagyon fájt a szívem... És szépen lassan álomba sírtam magam... Másnap picit nyugodtabb lelkiismerettel ébredtem fel. Amikor kimentem a konyhába Jan, Bálint és Nikol már az asztálnál ültek és nagyban kajáltak. 1 szót sem szóltam csak leültem elkeztdem nyammogni a rántottán, de valahogy nem esett jól...

-Hé, mi lenne ha ma kimennénk a strandra??-vetette fel Nikol az ötletet

A fiúk egyöntetűen bologattak...Nekem semmi kedvem nem volt hozzá, de nem hagyhattam h észre vegyék a bajomat, ezért én is rábolintottam. Elkészültünk és elindultunk kocsival, persze én vezettem, mert a többiek már annyira jol érezték magukat a sok piától h még meg is haltunk volna ha pl Nikol vagy Jan vezetett volna...Lassan ki értünk a strandra, de rengetegen voltak, és legalább negyed órába tellett amíg parkoló helyet találtam...nah de nem csak a parkoló hellyel voltunk bajban...egy talpalattnyi hely sem akadt az egész parton ...mikor nagy nehezen találtunk 1 ici-pici helyet Bálint, Nikol és Jan csak ledobták a cuccukat és szaladtak be a vízbe. Amíg ők nagyszerűen szórakoztak, én a már elrendezett törülközőkön napoztattam a már amugy is barna testemet. Pár perc múlva Bálint hasalt rám vizesen és megcsókolt. Mióta itt van most smároltunk először. A megszokás miatt nagyon örültem, de közben csak Billre tudtam gondolni...elhúztam a fejem. Bálint nem mondott semmi, csak sértődötten vissza ment a vízbe. Egy darabig még néztem de meguntam és jobbra pillantottam...és akkor amit láttam, szíven ütött...Bill és Tom álltak 2-3 méterrel odébb, és engem néztek. Láttam Bill szemében a csalódottságot és a gyülöletet egyszerre. Nagyon szégyeltem magam, jobb lett volna ha inkább elmondom neki nem mint hogy meglásson...istenem, még egy ember akinek csak a terhére vagyok, és csak a szívét töröm ketté... de én nem!!! Én nem akartam!!! Miért történik mindig pont velem??? Most Tomra néztem, ő csak a vízbe bámult...követtem h mit nézz, jajj istenem, szegénykém ...Nikol épp Jan ölében ült és smároltak. Mind a 2en csalódniuk kellett bennünk...ez az a nagy élmény amire vágytam?? Vagy mégis mi? Fog még valami jó is történni velem ezen a nyáron??? Ezekkel a gondolatokkal indultam el a büfébe...rendeltem 1 adag sült krumplit colával és leültem az egyik asztalhoz...Ekkor valaki megfogta a vállamat...

-Mit akarsz? Nem látod h zavarsz???-mondtam és hátra néztem.

-Ezt mint ha már egyszer hallottam volna...-mondta letörten Tom és leült mellém

-Jajj te vagy az?? Istenem hol van Bill? Nem az van amit láttatok, én elakartam mondani h van barátom, de már rég nem szeretem, én egyedül csak is Billt szeretem!!!-mondtam szinte sírva

-Tudom h szereted-Tom csak ennyit tudott mondani, mert ekkor magához húzott és megölelt. Éreztem ahogy a forró könnye végig folyt a vállamon...én csak öleltem amikor a válla felett megláttam h Bálint és Jan erre tartanak. Jesszusom most mit csináljak? Azt fogják hinni h én meg Tom...pedig nem! És hol van Nikol? Jajjj, most mit csináljak-estem kétségbe...Elöktem magamtól Tomot, mire ő zavartan nézett rám, de egy gyors "psszt"-tel elhallgatattam mire Bálinték oda értek az asztalunkhoz, szerencsére nem látták az érzéki ölelkezést...

-Hello, zavarunk?-vont kérdőre Balu. Láttam a szemében h örülten féltékeny, pedig semmi oka nem volt...most mit csináljak...még mindig tanácstalan voltam...ekkor megjelent Bill egy nagyon csinos, vékony, szőke csajjal kézenfogva, tudtam h Bill szeret és h észre vette h ott ülök de még csak egy pillantásra sem méltatott. Tomra néztem majd felálltam és elszaladtam. Soha még ennyire nem voltam megbántva, direkt csinálta, mert én is megbántottam, de én csak azért, mert ha elmondtam volna neki h van barátom, akkor nem nyomult volna és most valószinűleg nem lennék gazdagabb egy isteni csókkal amit tőlle kaptam. Jó tudom, hibáztam, már amikor kiszerettem Bálintból, már akkor szakítanom kellett volna, de nem ment, valahogy ez az amit nem tudok meg tenni...nem tudtam semmit. Sem azt h hova megyek, sem pedig azt h mi lessz amikor a többiek haza jönnek, de nem is érdekelt. Csak beültem a kocsiba és elhajtottam. A könnyektől szinte alig láttam valamit, de nem érdekelt semmi, csak nyomtam a gázt ahogy csak tudtam. Minnél előbb otthon akartam lenni, hogy meg tudjak nyugodni. Piros lámpa...vártam és vártam, de nem tudtam már tovább várni. Körülnéztem és lassan elindultam, már majdnem átértem amikor hangos dudát hallottam jobbról...oda néztem és láttam h egy kamion tart felém iszanyatos sebességgel...nem tettem semmit, hisz nem is tudtam volna...abban a pár másodpercben eszembe jutottak a szüleim, a tesóim, Bálint, Tom, Jan, a legjobb barátnőm Nikol, és Bill. Az amikor Tom és Nikol együtt táncolnak és röhögnek, amikor Bill hátulról megölelt és gyengéd puszikat lehelt a nyakamra, amikor Nikol leoltotta a stuardess-t mert nem akart felengedni a gépre, az amikor Tom, Nikol, Bill és én egy olyan napot töltöttünk el együtt amit soha sem fogok elfelejteni...és arra jöttem rá h nagyon is jó életem van, nem akarok még meghalni...Ekkor minden elsötétült előttem ...

-Igen, tessék?-vette fel a telefont Nikol, immár otthon.

-Jó estét. Nikollal beszélek?-kérdezte egy női hang.

-Igen én vagyok. Miben segíthetek?-kérdezte Nikol, ekkor még mit sem sejtve...

-Sajnálom, hogy elkell rontanom a kedvét...(Itt nagyot sohajtott a nő)de ma Nicky-t eszméletlenül szállították be a kórházba. Autóbalesete volt. Az állapota...-kezdte a mondatot a nő

-Neeee, ez nem lehet igaz!! Neeeeem!!!-mondta Nikol zokogva

-...életveszélyes. Sajnos nem sok remény van a túlélésre, de mindent megpróbálunk.-fejezte be

-Azonnal ott vagyok!-mondta, azzal lecsapta a telefont.

Berohant a szobába és elkezdte kapkodni a cuccait. Bálint és Jan csak értetlenül nézték h mit csinál. Amikor meglátták h zokog, leültették a fotelbe és kifaggatták.

-Mi a baj??Mond el!!-kérdezték a fiúk felváltva

-Nicky...-nem tudott ennél többet mondani, pánik rohamot kapott

-Mi van Nickyvel???-kérdezte Bálint és elkezdte rángatni Nikolt h mondja már h mi van vele.

-Haggyad! Nem látod h nem tud megszólalni-védte meg Jan, de Balu nem hagyta egyre jobban és erősebben rángatta... De ebben a pillanatban Tom rugta be az ajtót és behuzott egyet Bálintnak. Jan értetlenül nézett h mit keres itt. Ekkor már Bill is az ajtóban állt hulla sápadtan és Nikol szemébe nézett...

-Ugye nem??Mond h nem! Kérlek...-mondta könnyes szemmel Bill

-Még nem, de most azonnal menjünk a kórházba.-válaszolta a lány

-Szóval Nicky kórházban van?-rakta össze a halottakat Balu.

-Igen ott, van, de te jobb ha itthon maradsz amíg be nem verem a képedet-mondta Bill valami irtózatosan nagy dühvel.

-Ezt ki mondja?? Tudtommal én vagyok a barátja nem pedig te!-vágott vissza neki.

-Az lehet h elméletileg te vagy a barátja de engem szeret, erre szerintem már te is rájöttél-mondta Bill a válaszra várva, de csalódnia kellett, ugyanis Balu elgondolkodott, és nem tudott mivel vissza vágni. Ugyhogy Bill, Nikol és Tom a kórházba siettek. Nikol végig Tom ölében sírt, Bill a visszapillantó tükörben látta h csokolóznak, arra gondolt h ennek Nicky most mennyire örülne...kb 10 percig tartott az út. A kocsit ugy hagyták ott ahogy volt, nem érdekelte őket sem az h megbüntetik őket, sem az h esetleg ellopják. Csak az h minden rendben legyen és h Nicky felépüljön. A recepción azt az utasítást kapták h üljenek le a váró teremben és imátkozzanak, mert az eset szinte reménytelen... mikor már jó 3 órája vártak egy orvos ment oda hozzájuk...

-Maguk Miss.Nicky hozzátartozói?-kérdezte a doki

-Igen, mi vagyunk-ugrottak fel mind a 3an egyszerre.-Na hogy van?

-Az állapota jelentősen javult, de viszont még nem mehet haza!-mondta a fehérköpenyes

-Értjük, és ébren van? Bemehetünk hozzá?-kérdezte Bill

-Igen, de egyszerre csak egy! Ha maga Miss.Nikol, akkor kérem kövessen, mert ez a szegény lány csak a maga nevét szajkózza, nyilván azt szeretné ha magam menne be hozzá...Erre tessék, kérem ne izzgassa fel semmivel, még nagyon gyenge-utasította az orvos és távozott.

-Hát szia Édesem!! Jobban vagy?-kérdezte Nikol félénken

-Szi-a, ne ha-ra-gudj, de még pi-cit ne-héz a be-szé-lés. Mi-zu?-kérdeztem fáradtan

-Semmi, Bill leoltotta Balut h hadjon békén mert te csakis Billt szereted, és most ő is kint várja h bejöhessen hozzád, és Tom is nagyon izgult érted! Nagyon szeretlek! De sajna nem maradhatok, mert az orvos azt mondta h max 5 perc és asszem ez le is járt, de majd holnap reggel jövök, és egész nap itt leszek veled!-hadarta el majd adott 2 puszit, megölelt és távozott.

Egy szót sem tudtam mondani, csak azon járt a fejem h Bill itt van, és h szeret engem! Nagyon boldog lettem, ennél jobban még soha nem örültem!!!! Ekkor megint nyilt az ajtó...Tom jött be rajta. Tom volt az aki álltal megismertem életem szerelmét, aki gondoskodott rollam amikor magam alatt voltam. Nagyszerű barát volt!

-Szi-a! köszöntem neki

-Szia, nem szükséges beszélned, tudom h most pihenned kell, az erődet pedig Billre tartogasd. Remélem tudod h nagyon bántja a dolog, mert azt hiszi h az ő hibája volt...Eszméletlenül szeret téged, ezt jegyezd meg, soha nem láttam még ennyire szerelmesnek! Becsüld meg!!!-Azzal adott 1 puszit és ő is kiment a kórteremből. Ha jól számoltam még 1 valaki hátra van...Bill...

Az ajtó ujra kinyilt...láttam ahogy egy láb lassan becsúszik a szűk részen...és akkor felnézem...

Anya volt az. És mögötte apa. Tágra nyilt szemekkel néztek, hol van Bill? Nekem most csak ő kell! Ő mért nem jön??? Mért nem akar velem beszélni??? És mit keresnek itt a szüleim??? Elkezdett folyni a könnyem...

-Mért...-nyöszögtem elhalt hangon...

-Szia, hogy vagy?-kérdezte anya.

-Háát, azt hiszem h jól, de ti mit kerestek itt?-kérdeztem

-Nikol hívott h baleseted volt, azonnal jöttünk, h itt legyünk veled-válaszolta apa

-Amint felépültél haza jössz velünk...-folytatt anya és megfogta a kezemet.

Mi???Haza?? Most??! SOHA!!!!-gondoltam magamban

-Nem akarok haza menni, már minden ide köt...-feleseltem vissza

-Jobb lessz neked otthon a családoddal-mondta határozottan apa

-Kinek? Nekem biztos h nem! Nem megyek innen sehova itt van minden ami kell nekem!!! Nem tudtok ti semmit, haggyatok...Nagyon hevesen kezdett verni a szívem és az egész szoba forgott, csak Billre tudtam gondolni, és arra h ha elkell mennem akkor talán soha többé nem láthatom, és ezt nem hagyhatom!!! Már csak hangokat hallottam magam körül, de minden sötét volt...

-Kérem, most hadják magára! Mondtuk h ne izgassák fel, mert még nagyon gyenge. Sajnálom, de ma már több látogatót nem engedhetünk be-mondta az ápolónő.

-Bill!! Billt akarom!! Hozzák ide nekem!!! Kérem!!! Billll-kérleltem a hangokat, de nem felelt senki, talán már nem is hallanak??? Kiabálni szerettem volna, de éreztem h egy szó sem jön ki a torkomon...Nem nyikorgott az ajtó...nem jött senki...elaludtam.

-Maradj csendben! Még a végén felébreszted!!-intett csendre valakit egy hang

-Te kiabálsz!! Félsz???-feleselt vissza a másik hang

-Jajj mitől félnék? De maradj már csendben!!-válaszolta megint az első hang

-Az jó lenne, ha csenben maradnátok-mondtam mosolyogva és kinyitottam a szemem...Nikol és Tom veszekedtek az imént, de amikor észre vették h ébren vagyok, abba hagyták a civakodást és körém ültek

-Nicky! Jól vagy? Azt hittem h...-kezdte a hugicám

-h?? hogy itthagylak??-kérdeztem nevetve...-ugyan már, majd én megfogok itt halni nektek, nem?- mondtam nevetve, de egyből el is hallgattam, mert az ajtó nyikorogni kezdett...Bill...végre Bill...nem ő volt. Anya és apa jött be...

-Nah akkor mi elmegyünk és hozunk neked egy kis csokit-mondta Tom és magával huzta Nikolt is. Amint becsukodott mögöttük az ajtó anyára néztem és elkezdtem rázni a fejemet...

-Nem megyek sehova!! Szeretem Billt-kezdtem, de apa egy mozdulattal csendre intett

-Nem is kell, ne haragudj h nem értettünk meg, de ez a Bill nagyon kedves srác, és rábeszélt minket h had maradj-nyugtatott meg apa

-Bill?? És hol van most? Mért nem akar velem beszélni????-kérdeztem kétségbe esetten

Nem válaszoltak...

-Valami nem stimmel itt, HOL VAN BILL???-szinte már kiabáltam

-Jelenleg nem tartózkodik Németországban...-mondta végül anya

-Mi???? Akkor hol van????-kérdeztem kiabálva

-Azt nem mondhatjuk el, de ne aggódj, holnap már bejön hozzád!-nyugtatott apa

Azzal adtak 1-1 puszit és távoztak. Én pedig gondolkodni keztdem...vajon hol lehet Bill? Ilyenkor amikor szükségem van rá...lehet h nem is vagyok neki olyan fontos mint ahogy az Tom állította...

Kinéztem az ablakon...már nagyon késő lehetett mert sötét volt minden...

Másnap már Bill ébresztett aminek nagyon örültem.

-Szia szerelmem-mondta és egy finom puszit adott a számra

-Szi-szia...hol voltál???-kérdeztem álmosan

-Elkellet intéznem valamit, igazából lényegtelen az egész, de amikor eljön az ideje tudni fogsz rolla!-igérte meg

-Jó de mikor jön el az ideje??-kiváncsiskodtam

-Ugy kb 2 nap mulva-felelte és kacsintott egyet majd megcsókolt.

Boldog voltam. Bill este haza ment, mert sajnos nem engedték meg h északára bent maradjon, igy hát elbucsuztunk egymástól. Megigérte h holnap is ő fog kelteni. Aznap este anyáék is el bucsuztak, mert haza utaztak. Örültem h itt voltak, de semmi pénzért nem mentem volna haza, hiszen nyár végéig vagyok elengedve...addig viszont van még 3 hét!!

2 nap elteltével este haza engedtek. Nikol jött értem kocsivel, de nagyon más volt...probáltam kiszedni belőlle h mi van de nem mondott semmit, csak mosolygott egész úton...

-Mond már h mi történt!!-faggattam, de hiába

-Nem mondom-mondta huncuttúl

-Jól van...kihuzod a gyufát-feleltem nevettem

Mikor haza értünk Nikol nem várta meg amíg kiszedem a kocsiból a cuccomat csak beszalad a házba...nah szép barátnő...motyogtam magamban, nehezen beértem a lakásba...de ekkor sikerült minden holmimat elejteni, mert csodás látvány tárult a szemem elé...

A nappali fekete, a konyha sárga, a lépcső pedig vörös rózsaszirmokkal volt beszórva...és mindenhol gyertyák égtek. Egy kis táblácska hirdette: "Gyere fel!". Hát mit veszíthetek, követtem az utasítást és elindultam felfelé...a fenti folyosó ugyan olyan fekete szirmokkal volt beszorva mint a nappali és ugyan úgy gyertyák hevertek mindenütt. A szobám ajtaján pedig arannyal lefújt rózsa lógott árván...egy újjabb tábla: "Gyere be!". Bementem és akkor mindenki ott volt. Tom, Nikol, Bálint, Jan, Anya, Apa, Árpika, Dávidka, Csillus, Vivi és még Oliver is. És ő, aki ezt az egészet megszervezte, aki képes volt ugy elutazni h a szerelme életveszélyes állapotban kórházban fexik...

-Ohhh-mondtam könnyes szemmel

-Ez az egész azért van mert nagyon agódtunk érted és mert nagyon szeretünk!!-mondták egyszerre, szörnyű hangzavarral. De nem zavart. Mindenkihez odamentem 1-1 puszival...

-Köszönöm! Nagyon köszönöm-csak ennyit mondtam egész este

Amikor mindenki távozott csak 4en maradtunk. Csak most tünt fel h nem Janéknál, hanem Toméknál vagyunk. Jan haza ment, Bálint, Dávid, Árpika, Csillus, Vivi, Olivér, Anya és Apa pedig egyenesen Magyarországra repültek. Csak Tom, Nikol, Bill és én maradtunk. Ismét boldog voltam Billel az oldalamon. Láttam h Nikol és Tom kibékültek és mintha titkolnának valamit...

-Nos, most h igy magunk maradtunk...-keztde Tom, de Nikol félbeszakította...(mint mindig :P)

-...nagy bejelentésünk van...-mosolyodott el, de folytatta tovább-...én és Tom arra jutottunk h mi elköltözünk! Jobb nektek kettesben ez a lakás és különben is... Ha már végleg maradunk, muszály egy állandó lakás...-nevetett rám a hugocskám

-Mi van????????Maradunk? Ezt hogy érted???-kérdeztem, de ekkor már mind 3an nevettek. Nem tudtam mit tenni és is nevettem. El sem hisz