valami „fontos ügy” miatt. Mint mindig most is az üzlet volt az első és

nem az, hogy én mit is szeretnék… Mázli, hogy pont nyár volt és nem

kellett rögtön az új sulimba mennem. Apu kitett egy szálloda előtt és

azt mondta, hogy este múlva jön. A szálloda apu haverjáé volt ezért

mert engem csak úgy otthagyni. Előre tudtam, hogy egyedül leszek

egész nyáron… Felmentem a szobába és lezuhanyoztam és elkezdtem

készülődni, merthogy este egy fogadásra megyünk, melyet egy

világhírű hangszer-társaság tart. Végül egy rövid fekete-fehér

egészruha mellett döntöttem. Mikor elkészültem, szinte rögtön

csengetett a szobapincér, hogy apa lent vár. Beültünk a kocsiba és apa

sofőrje gázt adott. Apa egész úton telefonált és a beszélgetésből azt

szűrtem ki, hogy megint itt készül hagyni engem méghozzá 1 egész

hónapra. Hm… Már megszoktam. Amióta anyu elköltözött szinte minden

egyedül kell megoldanom. Odaértünk a fogadás helyszínére, ami egy

gyönyörű régi kastély volt. Bementünk és apa rögtön bevetette magát

a „szörnyen befolyásos emberek” közé… Az volt a műsorfüzetben, hogy

több együttes is fellép ma, de eddig még egyet sem láttam. Végül

fellépett egy öreg tata a színpadra és felkonferált valami Német

tinibandát. Mikor megláttam a négy srácot az első gondolatom az volt,

hogy mit keres itt 4 ilyen hulla vagány, extrém fiatal srác az

üzletemberek között. Megkérdeztem apát és azt mondta, hogy

szerződést kötöttek a céggel és ezért lépnek fel ma itt. Nem is volt

olyan rossz a zenéjük. De még mindig szörnyen unatkoztam. Kimentem

az erkélyre és csak bámultam a gyönyörűen kivilágított parkot. Már

vagy fél órája kint álltam és őszintén szólva eléggé fáztam. Nem

érdekelt, még mindig jobb mint bent az öreg fószerekkel. Egyszer csak

egy rasztás srác tűnt fel mellettem. Nem fordultam felé, csak óvatosan

rápillantottam. Az előbbi zenekar gitárosa volt az. Nagyon aranyos arca

volt de sajna lerontotta a képet az hogy cigizett. Nagyon nézett engem

(ami nem is csoda, mert hát elég lengén és kihívóan voltam öltözve),

már épp indulni akartam befelé, mikor leszólított.

T-Hogy hívnak?

L-Lara a nevem… A tiéd?

T-Tom, de azt hittem, már tudod…

L-Már miért tudnám?

T-Mind1.

L-oké sztem is.-és elindultam befelé.

T-Várj!-fogta meg a kezem Tom.-Nincs kedved feljönni hozzám?

L-Mi??!!-egyszerűen felháborítónak tartottam, hogy ilyen olcsó kis

nemtomminek tart-Na ne szórakozz!-kitéptem a kezem az övéből és ott

hagytam. Tök ideges lettem, mondtam apának, hogy haza megyek

taxival és, hogy ne fáradjon, nyugodtan utazzon el holnap reggel.

Másnap lementem az étterembe reggelizni. Épp az újságot olvastam,

mikor valaki megfogta a vállamat és rám köszönt. Tom volt az.

T-Jó reggelt! Bocs, hogy tegnap olyan bunkó volt, egy kicsit bepiáltam…-

levágtam egy fintort és visszafordultam az újságomhoz-Jaj, ne legyél

ilyen morcos! Én már csak ilyen paraszt vagyok! Figyelj! Nincs kedved

eljönni velem ma valahová? Tudok egy csomó jó helyet!-csak bámultam

rá lesajnálóan, mert tudtam, hogy mire megy ki ez az egész-Hm…Most

tudom, mit gondolsz rólam. Ezért nem szólsz semmit. Oké vettem! Már

lépek is!-őszintén szólva tetszett, hogy így töri magát értem, ezért úgy

döntöttem, hogy adok neki egy esélyt.

-Várj!-kiáltottam utána-felőlem mehetünk, amúgy is csak unatkoznék!

Ma du. 3 itt lent!-Tom küldött felém egy mosolyt, majd elment. Mikor

délután lementem a hallba Tom már ott várt és integetett. Nagyon jól

telt a nap további fele. Sétáltunk, moziba mentünk, vacsoráztunk és

egyfolytában beszélgettünk. Kiderült, hogy ők is abban a hotelban

laknak mint én. Este az ajtóm előtt Tom megcsókolt, amit nem tudom,

hogy miért hagytam, mert ez azért elég gyors volt. De nem akartam

visszautasítani, mert én is borzasztóan kívántam. Végül elszakadtunk

egymástól és bementem a szobámba. Mosolyogtam mert boldog

voltam, tetszett Tom annak ellenére, hogy mi volt az első benyomásom

róla. Tudtam, hogy most is csak ARRA hajt, de azért kíváncsi voltam, mi

fog kisülni ebből. Reggel kopogtattak. Még egy bugyiban és topban

voltam, mikor ajtót nyitottam, annyira nem voltam magamnál. Legalább

egy köntöst felvehettem volna!!! Én hülye. Na mind1. Az ajtóban Tom

állt és nézett mint állat. Én meg még alig láttam ki a fejemből. Sokáig

tartott mire leesett, hogy kicsit vékonyan vok öltözve ezért, mikor észre

vettem bevágtam Tomra az ajtót. Szegénynek majdnem betörtem az

orrát. Mikor újra kinyitottam az ajtót fogta a vérző nóziját, én meg

persze azonnal leápoltam amennyire tudtam. De még mindig nem

vettem fel semmit, mert nem volt rá időm. Tom hátra hajtott fejjel

mászkált a szobában amíg felöltöztem. Végül elindultunk a banda

próbájára. Tom mindenkinek bemutatott és tök kedvesek voltak a

srácok. Szegény kis raszta lila orral gitározta végig a próbát, amivel

persze a többiek cikizték őt. Mikor végeztek a fiúk Tom odajött hozzám

és adott egy csókot. Megfogta a kezem és elindultunk haza. Ismét az

ajtóm előtt voltunk és a búcsúcsók egy kicsit kezdett elfajulni. Tom

kinyitotta az ajtót és bementünk. Ledőltünk az ágyra és elkezdtünk

vetkőzni. Minden olyan hirtelen történt, azt sem tudtam, mit csinálok,

csak azt tudtam, hogy Tom annyira befészkelte magát a szívembe,

hogy nem tudok ellenállni neki. D nem is akarok. Reggel Tom ne volt ott

mellettem-Hm. Miért is lenne…Megkapta amire várt. Engem. Csak egy

újabb trófea. Mekkora hülye vagyok!-gondoltam. Már majdnem sírtam,

mikor Tom lépett elő a fürdőből 1 szál törcsiben. Csak néztem, őt nem

akartam elhinni, hogy ott van és nem hagyott el. Odamentem hozzá és

megöleltem. Még egy kicsit vizes volt a bőre, de olyan jó volt

hozzábújni, hogy az sem érdekelt volna, ha tüskék álltak volna ki

belőle.:) Attól a naptól kezdve tudtam, hogy igen, nekem sikerült.

Sikerült az ami sok másik lány álma. A kis raszta gitáros szeret engem

és ezt a tudatomra is adta, mikor 5 nappal később beállított egy

hatalmas rózsacsokorral és egy gyűrűvel amibe ez volt

vésve: „Megváltozni, az örök szerelemért, Érted…” Az örömkönnyek

végigfolytak az arcomon és megcsókoltam Tomot. Tudtuk, hogy valami

csodálatos dolog van kettőnk között és ennek nem lesz egyhamar

vége…

Puszi: Amyka