lesz ha egy sztár elveszti a telefonját? És azt egy fanatikus rajongó találja meg?

Na a történetem ez írja le. Bonyolult dolog ez…

Felébredtem. Semmi kedvem nem volt felkelni. Még egy kicsit hadd aludjak. Olyan jól aludtam. Hány óra lehet? Kérdeztem magamtól. A telefonomhoz kaptam. 10:30. –Jesszusom már ennyi idő van. –Fel kell hívnom Vikit! De! Egy uj üzenete érkezett 23:54  „Szia! Csak azért írok mert nem tudok aludni és nagyon hiányzol, holnap végre megyünk haza, és este ott leszek nálatok . Szeretlek  nagyon, alig várom a holnapot. Csókollak Bill.„ –Oh! Hát nem édes? -gondoltam  magamban.

Még 2x elolvastam az sms-t, majd gyorsan válaszoltam. „Szia! Nekem is hiányzol, szeretlek este talizunk! Csók” Majd felhívtam Vikit. –Hali Viki, akkor gyere át most, és menjünk is mert este jön Bill és addigra haza szeretnék érni. Megérted ugye?

-Szia! Ok megyek már épp indulni akartam, hát persze ilyen a szerelem, jajj istenem annyira bírlak amikor ott a kis rózsaszín ködöcske. Na má megyek is. –Most gúnyolj ki! Rendes vagy! Ha már itt lennél is késő lenne! na szia szia! –Szia megyek! -és letette. Mielőtt Viki átjött volna gyorsan lefürödtem és felöltöztem. Csengettek. –Gyere!-kiáltottam.

-Na indulhatunk? -kérdezte Viki. –Persze. Vásárló körútra fel! –kiáltotta. Ugy terveztem veszek egy cipőt és egy szandált meg egy farmert és egy szexi felsőt estére. Vikinek kisestélyit kellett vennie mert a testvére férjhez megy. Viki persze a legdrágább ruhát akarta megvenni minden áron. Éppen vitatkoztam vele mikor csörgött a telefonom.

-Igen? –én

-Szia drága Lisa! Azt akarom mondani hogy  kb1 óra múlva Magdeburgban leszünk. És még hogy nagyon szeretlek de ezt remélem tudod! Meg azt is hogy rohadtul hiányzol. De már nem kell sokáig várnom!

-Most vásárolok de nemsokára hazamegyek és várlak. Hiiiiáánnyyyzóóólll. Ceretlek! Na most leteszem. Szia. Csók! –válaszoltam

-Áh! Szóval Bill volt az?! Ugye?? Lisa Lisa Lisa! Örülök ám neki. Teeee! -gúnyolódott Viki.

-Csak irigykedsz! –vágtam vissza. –Nézd ezt a ruhát! Sokkal jobb! –mondtam

-Na figyel csak! Vedd meg te! Te is jössz az esküvőre. Niki meghívott. Csak elfelejtettem odaadni a meghívót. Hehe. -Viki

-Kösz szépen! Elfelejted odaadni. Mennyi ez a ruha? –én

-Nem drága! És totál a te stílusod fekete piros! Na vedd meg!  -viki

-Jó’ van! Megveszem. De te..? –én

-Én ezt veszem mert ez meg rózsaszín! És 1000% hogy jól fog állni nekem! Megdumáltuk? –Viki

-Ja meg! –én

Végre hazaértem. Még nem jött Bill addig előkaptam a naplóm és elkezdtem írni:

2006-08-07 Hétfő

Jaj annyira boldog vagyok! Egyszerűen nem, nem tudom leírni! Repülök! Úgy érzem repülök. Áh nem írok sokat mer nem birok magammal. Ma hazajön Bill és utána azonnal átugrik. De jó! Mikor lesz már itt? Mikor? Ma vettem egy fekete piros ruhát Viki nővérének az esküvőjére. Nagyon jól néz ki. Meg egy igen fasza kondit és farmert és egy felsőt. Csengetek! Bill lesz! Na megyek is pápá.

Igen Bill volt. Megmutattam neki a ruhám. Nagyon tetszett neki. Azt mondta hogy most azonnal elvesz feleségül. Én csak nevettem rajta. Már nagyon hiányzott. Este elmentünk sétálni. 3-asban mentünk mert Tom is jött. Azt mondta uncsizik otthon. Engem nem zavart. De szerintem Billt sem. Nagyon jól éreztem magam. Persze mint mindig amikor vele vagyok.

Hazakísértek és a szokásos a kapu elött…csók…”holnap találkozunk”,,,szeretlek,,

Otthon éppen elmélkedtem amikor sms-t kaptam. Bill írt. Mielőtt a YES gombra nyomtam volna. Szorongás rossz érzés fogott el. „Nem szeretlek, csak kihasználtalak, bocs de tényleg de ilyen az élet egyszer fenn egyszer lenn! Nem akarnak többet látni. Na pá! Bill”

Amint az smst olvastam a könnyeim végigfolytak az arcomon. Éreztem ahogy belül totál összetörtem. Nem kaptam levegőt. Bill nem lehet ilyen, nem ilyenek ismertem meg. Ilyen gyorsan? Mi ez? –semmit nem értettem. A telefonom kikapcsoltam. És bezárkóztam a szobámba. Senki se ki se be. Eltelt egy hét. Csörgött az otthoni telefon. Felvettem. Tom volt az. Ezt mondta:

-Tudtam hogy Billnek nem szabad benned megbíznia! Faképnél hagyod és még a telefonod is kikapcsolod! Hogy? Hogy lehetsz ilyen? Pont kezdtem hinni benned! Hogy átvágtad a testvérem! Heh…

-MICSODA???? -kérdeztem

-…….

-Haló? Tom itt vagy????

….. Letette. Még hogy én vágtam át! Ennek meg mi baja lehet? Mindenki megörült. Csengettek. Ki az? –kérdeztem idegesen

-Viki vagyok! Bejöhetek?

-Gyere.

Elmeséltem Vikinek hogy mi történt. És Tomot is.

-Figyelj Lisa! Amit Tom mondott biztos nem alaptalan, utána kell járnom a dolognak. Megyek hozzájuk. -Pápá Lisa!

Na még egy „Várj” –t sem tudtam kinyögni, mert elviharzott.  Szóval úgy éreztem magam mintha átmentek volna rajtam egy úthengerrel a szívem össze volt facsaródva. Mint egy citrom. Egy hete nem aludtam, és kibőgtem a szemem. Hogy lehetett Bill ilyen? És azt mondja vagy nem tudom hogy én hagytam ott. Pedig azt hittem hogy a fiuknak fontos a büszkesége. Nem értem. A gondolkozás közben az eső esni kezdett. Én az ablakban ültem és onnan néztem ahogy az emberek menekülnek. Sötét lett. Csak szomorúan néztem magam elé és az útra. Mintha csak az ég sírna helyettem. Csak ezek a gondolatok jártak a fejemben:

-Miért Bill miért…nem tudom elhinni…Miért???....Bill…szeretlek..Bill….És közben ha lehunytam a szemem Billt láttam magam előtt, ahogy édesen nevet, amikor szomorú, éreztem a csókját az ajkamon, azt a melegséget ami akkor árad belőle amikor megölel. Amikor sírtam és jött megvigasztalt vagy a forró éjszaka  emlékei.  Amikor először találkoztunk. Mikor szerelmet vallott.  Viki rontott be a szobámba.

-LISA! NEM TUDOM MI VOLT KÖZTETEK MERT ARRA NEM JÖTTEM RÁ DE BILL….

-Mi van vele? –kérdeztem

-Nagyon rosszul néz ki, csinálj valamit! Láttam, a szemei vörösek, tiszta fehér, olyan mint egy élő halott, és nem is akar beszélni. –mondta Viki

-Bocsi! Ő néz ki így?? Heh.. ha elfelejtetted volna ő dobott! És ő van szarul? Ez már..már nem tudom mindek nevezzem! -és odadobtam Vikinek a telefonom, hogy olvassa el az sms-t amit írt.

-Add csak ide! Na pápá! –Viki megint elrohant de most a telefonommal. Nem tudtam mit akar csinálni, elég őrült a csaj…

Beraktam egy számot, de nem kellet volna. Mert ezt a számot hallgattuk egyszer. Együtt.

Befeküdtem az ágyba és ott bőgtem. Megállás nélkül.  Kezdtem úgy érezni ezt nem bírom ki, ebbe bele fogok halni. Lassan elaludtam. Kb.11 óra körül felébredtem. Fülled volt a levegő és nem éreztem magam jól. Billel álmodtam. Együtt voltunk egy gyönyörű kikötőben, körülöttünk mindenhol lámpák, majd mikor megakartam csókolni eltűnt. Mindenhol kerestem de nem találtam. Megint kiültem az ablakba. Az eső még 2x jobban esett mint délután. Az esőcseppek hangosan kopogtak.  Az útra néztem. Nem láttam rendesen, de mintha valaki ott állt volna.  Valaki ott állt az út másik oldalán és a házat bámulta. Lehet a házat figyelni? –gondoltam. Nagyon megijedtem. Lehet hogy csak egy kuka. Képzelődöm. Aggódni kezdtem ezért lementem. Óvatosan kinyitottam az ajtót. Az a valaki nem volt más mint Bill. Nem vette észre hogy kinyitottam az ajtót. Elé léptem. Felnézett. Behívtam a házban. Nem szólt egy szót sem. A telefonom volt a kezében, amit aztán az én kezembe nyomott. Elővett egy levelet, és azt is odaadta, majd egy szó nélkül kiment. Csak az ajtóig jött, láttam hogy könnyezett, 1x azt hittem az eső. De nem az volt. Majd az a bizonyos levél egy borítékban volt. Kibontottam és olvasni kezdtem.

„Nem én írtam az sms-t. Aznap este mikor haza jöttem, hagytam el. Innen már mindenki tud mindent. Megtalálta egy rajongó sms-ek szerelmem…stb stb.. és gondolta jó szívatás lenne ha írna neked valamit. Ebből következik hogy az sms után te nem jöttél el a találkozókra. Én pedig azt hittem velem van baj. Nem tudok igazán mit mondani. Kérjek bocsánatot? Nem tettem semmit! De Tom nevében bocsánat. Nem hittem hogy egyszer ilyen előfordulhat.  Most tudom olvasod ezt a levelet mikor kiléptem az ajtón, tudni fogom ha nem akarod folytatni ezt a kapcsolatot. Vagy éppenséggel csak napokkal utána bontod ki. Akkor már tudni fogom hogy ENNYI VOLT! VÉGE!  Na mind1. Csak végül is azt…azért írtam mert SZERETLEK!!! Bill” Az ajtóra néztem ahol 2 perccel ezelőtt lépett ki életem szerelme. Elment. Nem volt idő sírni. Utána kell mennem! Mert elveszítem.. örökre!!!! Kirántottam az ajtót és rohanni kezdtem utána. Már a sarkon volt. –Bill, Várj! Kérlek várj! –kiáltottam –NEM! MINEK? HOGY ELMONDD NEM AKARSZ SEMMIT?-Bill nem lasított. Tennem kellett valamit. Elé futottam, megalítottam megfogtam mind két kezét és megcsókoltam. –Szeretlek! Te butus! -kiáltottam . Bill viszonozta a csókot. 1 perces csend az esőben. –Én is. –mondta. Végre megszólalt, nem is tudtam mit csinálok ha nem mondd semmit. Majd megölelt és csak ölelt az esőben. Majd csurón vizesen visszamentünk hozzánk és…. A FOLYTATÁST MINDENKI FANTÁZIJÁRA BÍZOM!

Azt még hozzá kell tennem hogy több ilyen nem volt, Bill vigyázott a telójára én pedig nem kapcsoltam ki napokra. Tehát boldogan éltünk míg meg nem haltunk.