Egyik nap a szomszédommal jöttem haza Dórival. Ő a legjobb barátnőm. Szokása szerint megint a Tokio Hotelről beszélt. Nem értem hogy szeretheti azt a hülye bandát. Mindegyik tagja undorító főleg a két iker.

-Képzeld apa kiment németbe dolgozni, és megpróbál jegyet szerezni nekem az egyik koncertjükre.- ecsetelte Dóri!

-Remek!- mondtam én és elváltak az útjaink.

Amikor hazaértem nem volt otthon senki, azonban egy levél hevert a pulton. Ez állt benne:

’Kedves Niki! Nagyon fogsz örülni. Dóri és Te elutaztok Németországba meglátogatni Dóri apját. Már ma este indultok szóval, pakolj be két hétre való cuccot. Most a repülőjegyeket intézem Emi nénivel, szóval készülődj, és ha kész vagy menj át a bőrönddel Dórihoz                                                                  

Ez nem lehet igaz (gondoltam). Itt a suli vége és egyből utazunk. Még az a legjobb, hogy Dórival megyek. Vele legalább nem unatkozok. Mire bepakoltam a kedvenc cuccaimat addigra 8 óra lett. Anya felhívott és azt mondta, hogy 9-kor megy a gép. Lassan átmentem Dórihoz, és amikor becsengettem a nyakamba ugorva nyitotta ki az ajtót:

-Ez elképesztő! Együtt fogunk nyaralni és Apa szerzett két jegyet a Tokio Hotel vasárnapi előadására!

-Nagyon örülök!- mondtam, de ebben nem volt semmi öröm inkább bánat, hogy még azt a gusztustalanságot is végig kell hallgatnom.

Amikor kivittek minket a reptérre nagy nehezen búcsút vettünk szüleinktől. A gépen egész idő alatt hülyéskedtünk és zenét hallgattunk. Meghallgattam a Tokio Hotel zenéjét és rádöbbentem, hogy nem is olyan rossz amire gondoltam. Amikor megérkeztünk Németországba reggel volt. Dóri apukája várt minket és elvitt a szállodában. Nagy meglepetésemre ő nem a szállodában szállt meg hanem egy kisebb hotelben, ami a munkahelyéhez közel volt. Kiderült az is, hogy szinte sose lesz velünk, mert mindig dolgoznia kell. Amikor felkeltünk délben elhatároztuk, hogy felfedezzük a várost! Nagy móka volt. Minden butikba benéztünk és vettünk is pár cuccot. Végül egy kávézóban ittunk egy kis német teát. Amikor Dóri kiment a mellékhelyiségbe én magamra maradtam. Szerencsére mind a ketten jól tudtunk németül. Hirtelen az egész kávéház felmorajlott és mindenki az ajtó felé nézett. Nem hittem a szememnek ugyanis a Tokio Hotel volt az. És Dóri pont nincs itt. Biztos örülne egy autógrammnak. Szólni akartam neki, de hallottam, hogy Bill annyit mond a pincérnek, hogy csak isznak egy teát. Végül elhatároztam, hogy oda megyek és én majd kérek egy autógrammot. Felálltam és lassan elsétáltam oda. Amikor megálltam az asztaluk előtt mind a négyen kérdően néztek rám. Egy szó se jött ki a torkomon. Ahogy Bill rám nézett azzal a két szép szemével megváltozott róla a véleményem. Végül megszólaltam:

-Hello tudnátok adni egy autógrammot mielőtt elmennétek?

-Hát persze!- mondta Tom és aláfirkantotta a lapot és továbbadta. Billel végig figyeltük egymást és amikor rá következett a sor hirtelen meglökte a cukrot és kiöntötte azt.

-Tessék!- és elpirult arccal visszaadta a tollat és a papírt és azzal fizetett és elment.

Leültem és akkor jött ki Dóri is.

-Parancsolj! Mind a négyüktől ez-egy autógramm, hogy ne kelljen a koncert előtt 4 órával várni a kapu előtt.

-Jézusom! Honnan szerezted meg?- kérdezte szinte könnyes szemekkel.

-Hát bejöttek a kávézóba.

Hazamentünk a szállodába és lefeküdtünk. Én csak Billre tudtam gondolni. Hihetetlen volt ahogy engem nézett és ahogy én néztem őt. El se tudtam képzelni, hogy mi lesz ha holnap esetleg meglát a koncerten.

Másnap a koncert előtt meglátogattuk még Dóri apukáját utána visszamentünk a szállodába. Természetes volt, hogy a koncert előtt már 3 órával kint álltunk a kapuban. Már nagy volt így is a sor. Lassan eltelt egy óra és akkor a hátunk mögött levő lányok elkezdtek sikítozni Dóri megfogta a kezem és ezt mondta:

-Ezek ők lesznek , gyere!- azzal elkezdett húzni.

Igen. Meg is láttuk őket. Bill nagyon jól nézett ki és a többiek is. A szívem elkezdett nagyon gyorsan dobogni. Vajon felismer? És ha igen akkor mit fog tenni? Végre elhaladt mellettünk is és igen! Észrevett! Kedvesen mosolygott és közben magyarázott valamit a biztonsági őrnek. Aláírta a képünket Dórival és aztán elmentek. Megint eltelt egy óra és kinyíltak a kapuk. Amikor végre át akartuk lépni a küszöböt egy jókora ember meg fogott minket hátulról és elvitt. Mind a ketten dühösen veszekedtünk, de én felismertem azt az embert. Az a biztonsági őr volt az aki Billel beszélt. Szóltam Dórinak, hogy hagyja abba az ordítozást nem lesz semmi baj. Nagyon hosszú fehér folyósokon mentünk keresztül míg végre egy ajtóhoz érkeztünk. Halottuk ahogy elkezdődik a koncert. Az ajtó kinyílt és megláttuk a nagy közönséget és a színpadot. Egy kis tér volt ahol a sok biztonsági őr állt, hogy visszatartsák az őrült rajongókat. És mi közelebb lehettünk a th-hoz mint bárki más. Amikor a Schrei volt mi énekelhettünk Billel. Nagyon jó volt. Amikor a koncert véget ért Bill és Tom odajöttek hozzánk. Megkérdezték, hogy nem –e mennénk el velük egy partyra. Mi szívesen igent mondtuk így együtt töltöttük az egész éjszakát. Hajnalban hazavittek minket a szállodába. Tom és Dóri már csókolózva köszöntek el ,de Bill csak félénken adott két puszit.

Folyt.köv.