Klaudia története
Prue 2006.07.11. 19:56
Itt a 8. sztori, amire szavazni lehet!
Klaudia története
Én egy 15 éves lány vagyok és Magyarországon élek pontosabban Komáromban.
Nagyon meg szerettem a Tokio Hotelt. Mindig csak arról álmodoztam, hogy de jó lenne velük találkozni.
Aztán elkezdődött a nyáriszünet és azon töprengtünk,hogy hova menjünk nyaralni.
-Menjünk Németországba Magdeburgba.-mondtam.
A többiek is belementek és el is mentünk.2 hónapra mentünk ki.
Első nap elmentünk egy kis város nézésre. Másnap kitaláltam ,hogy el akarok menni egy szórakozó helyre.
A szülei először nem akarták, mert hogy idegen helyen vagyun. De a végén elengedtek.
El is mentem. Felvettem egy dö dögös rucit.Szoknya, top...
Beléptem a szorakozóhelyre és megittam egy üditőtt majd elkezdtem táncolni.
A Tokio Hotel is ott volt. Az egyik pultnál ültek. Beszélgettek.
Majd mind háttra fordultak, hogy körbe nézenek.
Ekkor Bill kiszemelt.
-Nézétek azt a dögös csajszit. Nagyon jól néz ki. Olyan vagányosan van felöltözve, de nagyon sexi. És ahogy táncol.
Fiúk én máris belezúgtam.Mondta Bill.
Majd oda szólt Tomnak.
-Jaj Tom most mit csináljak?
-Hát menj oda hozzá!Felelte Tom.
Elindult Bill felém.
-Szia. Mondta.
-Szia. Mondtam.Kicsit megtorpant.
-Klaudia vagyok.
-Én meg Bill.Nagyon jól táncolsz.Mondta.
-Ugyan dehogy csak próbálkoztam. De azért köszi.Mondtam Majd elkezdtünk beszélgetni.A rajongok gyilkos szemekkel figyeltek minket.
Oda jött Tom, Georg és Gustav.
-Szia. Mondták
-Sziasztok. Mondtam.
Majd Bill bemutatott minket egymásnak.
-Most megyünk is nem zavarunk tovább. Később még talákszunk.
Mondta Tom.
-Oké. Feleltük.
-Imádom a bandát. Mondtam Billnek.
-Ennek örülök.Felelte.
Tomék elmentek a zenepulthoz és kértek egy lassú számot.
-Táncolunk? Kérdezte Bill.
-Persze.Feleltem.
Nagyon jó volt. A rajongok már öltek a pillantásukkal.
Bill egyre szorosabban magához ölelt.
Vége lett a számnak.És már későre is járt.
-Ne haragudj, de most már haza kell mennem. Szomorúan mondtam.
-Haza kisérhetlek? Kérdezte Bill.
-Az jó lenne.Feleltem boldogan.
Elköszöntünk a többiektöl és elindultunk.Egész uton ismerkedtünk.
Haza értünk.
-Nagyon jó volt az este. Mondtam.
-Igen nagyon jó volt. Mondta Bill.
-Találkozhatnánk holnap?Kérdezte.
-Annak nagyon örülnék.Feleltem.
Másnap találkoutunk.
Sétálgattunk. beszélgettünk. És egyszer csak Bill szorosan megölelt és azt mondta:
-nagyon jól érzem magam veled.
-Én is veled Bil. Mondtam.
És megcsókolt. Nagyon boldog voltam. és ő is. Össze is jöttünk.
Telt az idő, és Bill tudta,hogy nem sokára haza kell mennem.
-Nem akarom, hogy elmenj, mert szeretlek.Mondta Elállt a lélegzetem.
-Én is szeretlek Bill. Én nem akarok elmenni, de muszály. Feleltem.
-Maradjatok itt.
-Jó lenne, de se lakásunk, a szüleimnek sincs munkahelyük meg a suli.
-Én szerzek nektek mindent. Mindenetek meg lesz csak nem menj el kérlek.
És szorossan magához ölelt. Én elkezdtem sírni neki pedig könyes volt a szeme.
Haza mentem és a Szüleimmel beszéltem.
-Maradjunk itt. nem akarok haza menni. Mondtam.
-Nem lehet. Otthon van mindenünk. Mondta anyu.
-Nem, mert Bill itt van és nem ott. Feleltem.
-És mondta bill, hogy szerezz nekünk lakást meg munkahelyet nektek.
És majd egy suliba járnák vele. A tesoimnak is találna sulit.
-Ez csak diák szerelem. El fog múlni. Mondta apu.
-Nem! Nem fog! mondtam és berohantam zokogva a szobámba.
Egyre csak telt az idő és egyre szomorúbbak voltunk.
Utlsó hét volt.
Egyik este Billéknek fellépésük volt azon a szorakozóhelyen ahol megismerkedtünk.
Elmentem és a szüleim meg a tesóim is eljöttek.
Ők hátul ültek az egyik pultnál én pedig az első sorban voltam.
A rajongok meg voltak őrülve. A buli nagyon jó volt.
-Ezt a számot a barátnőmnek írtam Klaudiának. Jelentette be Bill.
Egy szomorú szám volt amiben azt énekelte, hogy mennyire szeret és hogy nem akarja hogy elmenjek.
Én lent voltam és folytak a könnyeim. Nagyon szomorú voltam.
Mellettem elkezdett beszélgetni két lány.
-Látszik ogy Bill nagyon szerelmes és hogy tiszta szívből énekli ezt a számot. Mondta az egyik.
-Igen, de szerintem a csaj csak kihasználja.Mondta a másik.
-Nem hiszem. Nézdd meg hogy sír. Mindjárt összesik.
A szüleim meg a tesoim hátul a pultnál hallgatták és a szülei rájöttek hogy igazán szeretjük egymást és hoz ez nem csak diák szerelem.
Vége lett a számnak. Bill lejött hozzám én meg elkezdtem felé futni.
-Most egy kis szünetett tartunk. Mondat be Tom.
A színpad előtt találkouztunk és szorossan átöleltük egymást. Mind a ketten sírtunk és nagyon szomorúak voltunk.
Vége volt a bulinak és hazamentünk.
A szüleim és a tesoim kocsival mentek haza. Tomék is külön mentek.
Bill és én gyalog mentünk haza és nagyon szomorúak voltunk. Én még mindig nagyon sírtam Billnek is potyogtak a könnyei.
Haza értünk. Hosszasan egymásba voltunk ölelkezve meg csókóloztunk is.
Hosszú búcsúzkodás után haza mentem. Nem nagyon tudtam aludni.
csak Billre gondoltam meg arra,hogy 2 nap múlva haza kell mennünk.
Reggel lett. Lementem a konyhába. A szüleim már lennt voltak.
-Beszélni szeretnénk veled kicsim. Mondta anyu.
-Mi az? Miről szeretnétek beszélni? Arról, hogy holnap haza kell mennünk? Kérdezgettem.
-Csak azt szeretnénk mondani, hogy tegnap láttuk hogy tényleg igazán szeretitek egymást. És Bill nagyon rendes fiú. és mi nem akarunk titeket szétválasztani.
Ezért arra jutottunk, hogy maradunk.
-Tényleg? nem csak ugrattok? feleltem.
-Nem! Nem ugratunk! Tényleg maradunk! Mondta apu.
-Köszönöm. nagyon boldog vagyok. Át is megyek Billhez hogy elmondjam neki.
-De egy kis időre 1-2 hétre haza kell mennünk hogy az ottani barátainktól elbúcsúzunk, meg az ilyen dolgokat elintézni. Tették hozzá.
-Jó. Rendben van.
Nagyon boldog voltam. Gyorsan be is futottam a szobámba és össze szedtem magam.
Rohantam át Billhez hogy elmondjam neki.
Oda értem.
Tom nyitott ajtót.
-Szia. Mondta.
-Szia. Mondtam.
-Hol van Bill?
-A szobájában. elégé el van kenődve.
-Köszi.
A szobájába rohantam és a nyakába ugrottam.
-Maradunk! Nem megyünk haza. Mondtam.
-Komolyan? Mondta.
-Igen.
Mad felkapot és szorossan magához ölelt és adott egy csókót is.
-De 1-2 hétre haza kell mennünk, hogy az otthoni ügyeket elintézük.
-Én várni fogok rád! mondta.
Haza mentünk Magyarországra és elbúcsúztunk az itteni barátainktól meg a többi dolgojókat is elintéztük.
Közben Bill talált a szüleimnek munkát, a tesoimnak sulit és lakást is talált.
Visszamentünk Magdeburgba.
Billék vártak a reptéren. És mondta, hogy van lakásunk a szüleimnek munka. Má csak be kell minket íratni a suliba.
És Bill akkor ott a reptéren kérte meg a szüleimet, hogy hadd költözem hozzájuk. A szüleim beleegyeztek.
Billékkel jártam egy suliba és hozzájuk is költöztem.
Könnyen be tudtunk illeszkedni. És nagyon boldogok voltunk.
Bill megkérte a kezem és a szülök beleegyezésével össze is házasodtunk.
Boldogan éltünk míg meg nem halltunk.
|