Imre Dóra és Bagdi Bogi története
Prue 2006.09.03. 11:24
Ez már a 24., amire szavazni lehet!
Az egész ezzel a levéllel kezdődött,:
" Drága Tom kaulitz!!Tudom, hogy soha nem fogunk találkozni, tudom, hogy soha nem fogsz engem szeretni, tudom, hogy mindig megcsalnál majd, tudom, hogy meghalnék érted. Tudom, hogyha írnék neked nem válaszolnál, mert 1000000000000000000000000 rajongód van.. És ebbe a tudatba belehalok.....de még van egy kis remény...de ez csak álom...
Azért örökké szeretlek és nagy nyomot hagytál az életemben és bennem..Tudom, hogy ezt soha nem fogod elolvasni Tom..e azért leírom, mert én így érzek.
Sok puszi: Dóra"
Küldtem magamról egy fényképet. És egy videót, amin én voltam és énekeltem neki..:)) Tudtam, hogy nincs semmi remény, de elküdtem.Tudtam, hogy nincs semmi esély, de azért reménykedtem..eltelt egy nap, aztán kettő majd egy hét, és lassan egy hónap is. Nincs semmi esélyem. Annyra elszomorodtam, hogy bezárkóztam a szobámba. Bekapcsoltam a tv-t. A Tokio Hotel: Der Letze Tag, ment. Éreztem a dal minden szavát: " mi még együtt vagyunk..csak most kezdődött el". Sírtam és sírtam és sírtam. Amikor megláttam a klippben Tomot, azt hittem szíven szúrtak, senkisem érti ezt az érzést.ez az igazi szerelem és még több..Ha nem szeretném miért írnék egész álló nap?? És miért kell annyira fájni ennek az egésznek???? MIÉRT HALOK BELE EBBE??? Miért érzém úgy, hogy minden lépésemnél s talpamba áll egy kés, és a szívembe vágnak valamit???????!! MIÉRtt??? nem értettem. Csak sírtam, és sírtam..eltelt mégegy egész hónap, ami nekem egy évnek tűnt. Úgy döntöttem elmegyek sétálni, éjszaka a városban, ami elég veszélyes de engem nem érdekel.
Én: Anya, lementem sétálni. szia.
Anya: Ne menj kicsim veszélyes.
Mikor meghallottam a veszélyes szót, még jobban kívántam, és bevágtam az ajtót. Kimentem az utcára. Talán valamiben igaza volt anyának, nagyon sötét volt...és félelmetes, de mégis valami vonzott benne. A fákat szörnyerknek láttam, a kóbor kutyák nagyon megijesztettek. De én csak mentem a fejem után. Már nem is tudtam hol vagyok, de már csak Tom érdekelt, mentem és mentem. Nagyon sötét volt. Egy szökőkúthoz értem. A fény gyönyörűen világított a hold fényében. Szerintem már 11 óra is elmúlt. Leültem és sírtam. Jött egy enyhe szél. Kicsit megborzongtam mikor Tomra gondoltam. Kicsit olyan volt, mintha az egyik felem Tom lenne, és nélküle nem tudnék élni. A borkorban valami mozgott..nagyon féltem.. majd kiugrott egy nagy kutya. Síkitottam és szaladni kezdtem. A könnyes szememtől nem láttam semmit, kirohantam a kocsik elé, és a kocsik közt futottam el.
Kicsit megnyugodtam mikor látttam, hogy leráztam a kutyát. Lassabban kezdtem el menni. Szédültem. Az egész világ forgott velem, az utca, a házak, a lámpák, a kocsik..A könnyeim az arcomra fagytak, így még jobban fájtak és égettek. A szívem lassabban vert, mint szokott. Már szinte nem láttam semmit, azt hittem elveszek, és ott meghalok. Épp ájultam elfelé. Mikor valaki megfogott, de azt hiszem nem bírt el, és mindketten a földre estünk. Szóval majdnem összenyomtam
szegényt.:)) Azt egy kis rész kimarad mert nem emlékezem, hogy mi volt, talán ájult voltam. Aztán valaki leöntött egy pohár vízzel. Nah, erre már felkeltem, nagyon dühösen, hogy jól pofon csapjam az ileltőt.De arra már nem volt időm. A srác gyorsabb volt.
Én: Nem tudod hány óra van??
A srác: De igen. Miért érdekel??
Én: Mert nem tudom, hány óra van.
A srác: Ja, értem. Hát legyen elég annyi az én órámon reggel 9 óra. De ez nem ebben az országban mutatja az időt, hanem Germaniában (Németországban).
Én: Az jó, ezzel sokat érek. És nem tudod hol vagyok??
Srác: Fogalmam sincs.
Én: Az jó. Na akkor szia.
Srác: bocsi, de nem lenne kedved eljönni hozzánk??? Amíg rendbe nem jössz??
Én: Ó, nem köszi.
Elindultam. De 2 lépés után, megint megszédültem, és elkezdtem elesni.
A szegény srác megint elkapott.
Srác: Talán mégis jobb lenne ha odajönnél.
Én: Na jó.
A srác megfogott, vagyis ne érsétek félni, megfogta a testem és magához húzott, nem tudom mit akart, majd a kezemet a vállára tette és segített járni.
Srác: Egyébként a nevem Tom.
Én: Nekem meg Dóra.
Srác: Ja, ok.
Én: És honnan jöttél??
Tom: Németországból.
Én: aha, és miért??
Tom: Tudod, ezt úgysem értenéd.
Én: de légyszívesen mondd el.
Tom: Szóval, már..ö..legyen elég annyi hogy új életet akarok kezdeni.
Én: Miért milíen volt a régi életed??
Tom: Tudod, nem az életemmel volt baj, hanem velem.
Én: És mi??
Tom: Nagyon sok embert megbántottam, kihasználtam, és hülyeségeket csináltam.
én: És hogy jöttél rá, hogy ezen váltztass.
Tom: egy nagyon kedves lány, írt egy levelet, amit mindig magamnál hordok. Elsőnek mikor olvastam elsírtam magam. Eszembe jutott az apukám meg minden, ő nem ilyennek akart nevelni amilyen lettem. Azt a lányt akarom megtalálni. Csupán ennyi a sztori.
Tom letört el könnycseppet a szeméről, hogy én nehogy meglássam, de már késő volt. Már tudtam mindent, tudtam, hogy ki ő, tudtam, hogy életem szerelme, akiért annyit sírtam, tudtam, hogy miatta volt minden lépésem olyan, mintha késen mennék, és a szívem mintha, valamit beleszúrnának. de nem akartam neki szólni..még..
Odaértünk hozzájuk. Tom kinyitotta az ajtót, bekísért. Majd levette a kabátomat. Megfogta a kezem és felvitt a szobájába.
Tom: Ez lesz az ágyad. Oké?
Én: Jó. De Tom, miért tetszik neked annyira az a lány????
Tom: Mert soha senkiben nem éreztem ekkora őszinteséget, és éreztem és nagyon boldog voltam, hogy valaki igazán szeret. és kisírhatom magam neki. Ő lenne a családom helyett a családom.
Én elkezdtem sírni. Nem tudtam mit tenni. Nem is gondoltam volna, hogy a levelem annyira meghatja őt. Én csak ültem az ágyon, ő letérdelt mellém, és sírt. Majd mellém ült és rám hajtotta a fejét.
Mindketten sírtunk. Ne tudtuk hogy mi fog jönni ezután, vagy, hogy mit hoz majd a sors, de nem is érdekelt.
Én: Tom, te miért sírsz??
Tom: Azt hiszem, megtaláltam akit igazán szeretek.
Én: Azt a lányt, aki írt neked??
Tom: Még nem tudom.
Én: Tudod nekem se volt valami jó sorsom, a suliban mindig Tokio hotelesa pólóban jártam, és mindenki csőfolt..ha valaki rosszat mondott rád sírtam..és tudod, nagyon rossz életem volt. Mikorléptem, mintha késen lépnék, és valamit a szívembe szúnának, mindig mikor téged látlak a tévében, És Tudod Tom én úgy szeretlek ahogy vagy. és nekem bármit elmondhatsz, én megértelek éss sosem nevetnélek ki.
Tom: Szerintem már mindent elmondtam, a szüleim elváltak, a suliban csúfoltak, nem tudod hányszor megaláztak.
És csak sírt. nem tudtam, hogy vigasztljam, ne ismertem ezt a Tomot, csak a csajozós nagyzolós Tomot, de ezt nem.
Én: Tom még mindig csajozós vagy???
Tom: Nem. Már nem az vagyok, mint rég.
ÚJRA SÍRT. Felakartam vidítani.
Én: Tudok egy viccet figyu, AKI MÁSNAK VERTMET ÁS, Az sírásó. Az nevet a végén, akinek lassúak a reflexei.
Egy kicsit elmosolyodott.
Én: Mórickáék vettek egy házat, vettek egy kabátakasztót, megkérdi Móricka ennek mi a neve? műfasz. vettek egy szőnyeg ennek mi a neve? pina?? megcsinálták a szobáját. ennek mi a neve? picsa. jött látogatóba a mamájuk. Móricka: szia mama, gyere be akaszd fel a kabátod a műfaszra, töröld meg a lábad a pinába, és menj a picsába!!
tOM NAGYON KACAGOTT. nagyon szerettem ha így nevet. majd ő is mondott vicceket, és nézegettünk újságot, abba sok emberen nevettünk, hajukon, a cipőjükön..meg minden.
Tom: Éjfél van.
Én: Igen. nem vagy álmos?
Tom: nem és te??,
Én: én se. Mit csináljunk??
Tom: Tv??
Én: UNCSI!!!:))) hahahaha!!
Tom: Én tudok valamit és akkor nem unatkoznál.
Én:te kis perverz!!hahaha!:))
INNENTŐL CSAK 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Én: Tom, én írtam a levelet.
Tom:tudom, van fénykép is hozzá.:))
Én: Olyan cuki vagy mikor nevetsz!!
Tom: Te meg mikor ezt mondod nekem!:))
Én: neked meg a fogad.:))
Tom: Ó, köszi, bár nem túl jók a fogaim..:))Szóval, azt akartam mondani..amit még soha nem mondtam egy csajnak se..
Én: Mit??:)))
Tom: szeretlek.
Láttam rajta, hogy halálosan komolyan gondolta.
Én: Szeretlek. a levélben is leírtam.
Tom: De ugye soha nem hagysz el?? mert abba belehalnék.
Én: Ígérem.
Tom: Én is.
Lefeküdtünk. (nem úgy az ágyba.)
Tom egy cuki macis alsógatyóba volt, én egy melltartóba, és egy
butyiba!:))
Nagyon fáztam. Láttam Tom is.
Én: Tom, bocsi, de nagyon fázok. Hozzám bújsz??
Tom: persze bébi.
Tom közelebb jött. Betakart, majd ő is betakarózott. Közelebb jött, atestünk egymást súrolta. nagyon jó volt. Tom teste puha volt és meleg. majd elkezdte simogatni a hasam. És egyre közelebb jött.
Tom: nem férek el.:))
Én: Letolsz az ágyról!!:))
Tom: Akkor gyere közelebb!!:))
Ott feküdtünk ketten..:)) Egymás szemébe nézve. Tom egy kicsit közelebb bújt (olyan édi volt), átölelt, és az ajka az ajkamhoz ért. és megcsókolt. Majd egyre tüzesebben kezdett csókolni. Simogatta a mellem, majd óvatosan a csókolózás közben kicsatolta a melltartót.
Gyengéden levette, közben csókolgatot. Majd megkérdezte:
Tom: te is akarod??? mert én nagyon kívánlak. de veled nem akarok, úgy bánni, mint a többi csajjal. Téged szívből szeretlek.
Én: Nem tudod, mióta várok erre Tom: ÉN IS NAGOYN SZERETLEK!! és meghalnék érted.
Tom megint megcsókolt. majd levette a gatyóját.Én is. Majd egyre közelebb jött. Simogatott és csókolgatott. Én is simogattam az édi mellkasát. És éreztem, ahogy belém hatol. majd egyre jobban izgalomba jön, nagyon óvatos volt. Próbálta fékezni magát, de nem bírt magával. Nagyon jó volt. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!! ilyen hangokat...tudjátok ti!!:)) Reggel felkeltünk és felhívtuk anyát. Ők is idejönnek.
Tom: Bébi, itt maradok veled.
Én: Köszi édi!! Jó volt este!!:))
tom: Ó,köszi!!:)) Bármikor rendelkezésedre állok!!:)) Megjöttek anyáék. csak mi nem tudtuk. Tom hozzám bújt. Közben anyáék néztek. titokban..)) Hozzám tolta a ......tökét..és puszilgatott. csókolgatott.
Anyáéknak elmondtuk, hogy járunk. Megengedték és örüétek.
Tommal egymásra mosolyogtunk, és este flytattuk, amit elkezdtünk..:)) Georg mindig segített gumi ügyben!!HIHIHIHI!:)) Nagyon jó vol velük élni!!:)) És persze még mindig az!!:)))Tommal nagyon szeretjük egymást, demár nem csak csókolózunk, hanem járunk moziba meg minden hová!! KÉZENFOGVA!!:)) Bill még nem talált magának csajt, de biztos fog!!:)) Ahogy Georg is!!:)) Gusti jól megvan:....:)))csak elég sokat horkol..:))Tudom, hogy Tommal mindig egyützt leszünk, Tudom,hogy mindig fogunk találkozni, tudom, hogy mindig engem fog szertni, tudom, hogy soha nem fog megcsalni, tudom, hogy meghalnék érte.
A levelet amit régebben írtam neki, azt hiszem elvesztette, a vidámparkban..de arra már nincs is szükség..:)) Azt hallottam az uncsitesómnak az uncsitesójának a rokonának a testvérenk a barátjának a barátnőjétől, hogy egy szegény kisfiú, az egyik nap egy levelet talált a porban, éjszaka....azt hiszem ez állt rajta:
"Drága Tom Kaulitz! Tudom, hogy soha nem fogunk találkozni, tudom, hogy soha nem fogsz engem szeretni, tudom, hogy mindig megcsalnál majd, tudom, hogy meghalnék érted. Tudom, hogyha írnék neked nem válaszolnál, mert 1000000000000000000000000 rajongód van.. És ebbe a tudatba belehalok.....de még van egy kis remény...de ez csak álom...
Azért örökké szeretlek és nagy nyomot hagytál az életemben és bennem..Tudom, hogy ezt soha nem fogod elolvasni Tom..e azért leírom, mert én így érzek.
Puszi: Dóra"
Írta: Imre Dóra és Bagdi Bogi
|