Nagyon rossz volt Bill nélkül. Dóri se érezte valami túl jól magát, de túl kellett ezen a problémán esnünk. Apa felhívott és azt mondta hogy holnap mehetek Szegedre és hogy Dórit is elhozhatom magammal. Ez egyébként jogos volt, mert ha már Dóri apukájához mentünk akkor az enyémhez is ketten menjünk. Billnek sosem írtam e-mailt, de most kivételesen igen. Elmondtam hogy nagyon hiányzik és hogy holnap Szegedre megyek.

Másnap a hajnali busszal mentünk és délben már Szegeden voltunk. Miután megebédeltünk kipakoltunk és elmentünk a Dóm térre. Apa és a barátnője elmentek megkérdezni az előadások időpontját és a jegy árát. Addig mi Dórival beszéltünk:

-Figyelj Niki! Neked nem hiányzik Bill?

-De! Nagyon is. Miért?

-Hát mert rajtad nem venni észre. Nekem annyira hiányzik Tom hogy ez az arcomra is kihat.                                                          Biztos azért mert ti nem annyira sokáig voltatok együtt mint mi.

-Valószínű. Nézd csak! Apuék vettek jegyet!

Apa 4 jegyet lóbált a kezébe. Most már nézhetjük a szabadtéri előadást a hidegben. Pompás. A következő napokban javult Dóri és még az én hangulatom is, ugyanis elmentünk egy csomó buliba, fellépésekre, vásároltunk és pasikat néztünk. Amikor az egyik nap épp a Dómnál ültünk le észrevettünk két alakot, akik úgy néztek ki mint akik nem ismerik a divatot. A méretüknél sokkal nagyobb ruhákba voltak öltözve és kapucnis felső volt rajtuk óriási szemüveggel. Dóri odament és beszólt nekik:

-Mi van? Az Antarktiszról jöttetek?

Az egyik fiú elkapta Dóri kezét. Én odarohantam és próbáltam levenni a fiú kezét Dóriról, de a másik fiú meg engem kapott el és elvonszoltak egy kihalt sikátor felé. Nagyon megijedtem. Nem tudtam hogy mi lesz. A Dórit őrző fiú megállt és mondani kezdett valamit Dórinak, de én nem hallottam mert engem a sikátor sarkába vitt az a másik. A fiú háta mögül kilátva láttam hogy Dóri megöleli azt a fiút. Nem értettem az egész helyzetet. Most a másik fiú hozzám szólt:

-Ne félj! Nem bántalak! Jaj Niki ne remegj már!

Ismerős volt a hang és tudtam ki az. Főleg úgy tudtam hogy németül beszélt.

-Bill! Oh annyira hiányoztál!

Bill levette a kapucnit és a szemüveget és szorosan magához ölelt és forrón megcsókolt.4

-Hogy kerülsz ide Bill?

-Az e-mailed!

-Nem hittem volna hogy csak miattam idejössz.

-De megtettem.

Annyira örültem. Köszöntem Tomnak is aki alig bírta kiszabadítani magát Dóri szoros öleléséből. Utána elmentünk és ittunk egy jó meleg teát és sétáltunk. Most már Bill megfogta a kezem és úgy jártuk a várost. Elmondták hol szálltak meg és hogy addig maradnak ameddig mi. Azonban Dóri hamarabb haza fog menni mint ahogy én és neki ez most nagyon rosszul esett. Otthon apáék csodálták miért vagyunk olyan boldogok de minden nap így jöttünk azon túl haza.

Lassan de eljött az a nap amikor Dóri hazament és akkor a fiúk is hazamentek. Nagyon szomorú voltam. Annál is jobban mikor Németországból jöttünk haza. Én a nagyimmal mentem haza. Egész úton a Tokio Hotelt hallgattam. Mezőkövesdnél felszállt egy fiú aki nagyon emlékeztetett Billre. Csak azért mert  neki is olyan bő cucca volt. Pont mellém ült le. Megfogta a kezem. Ránéztem és nem volt rajta szemüveg. Láttam a szemét és örömömben elsírtam magam. Bill volt az. Megtudta melyik buszra szállok és utánam jött. Azt mondta Miskolcra jön mert hogy az egyik menedzsere akivel Magyarországra jöttek az miskolci és mivel én ott lakom a kocsiból átszállt a buszra. Egész úton hülyültünk és mikor nagyim elaludt megcsókolt. Viszont amikor szállt le csak a kezét foghattam meg mert a nagymamám figyelt.

Otthon elmondtam az egész történetet Dórinak és nagyon örült hogy ilyen boldog vagyok.

Folyt.köv.